Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-07-30 / 31. szám
M indezek után kell, hogy minden magyar kegyelettel karolja fel ez ős városunk sorsát, régi jogainak visszaállításán munkálkodjék, s hogy érdekében ne csuk igazságot szolgáltasson, de áldozatkészséggel is járuljon, Beregszász város polgárai is e honfiúi tiszt teljesitésével igazolják be, hogy valódi hazafiak s nem szükség őket fig yelmeztetni Schiller e szavaira : «Nichst würdig ist die Nation, die nicht Ihr alles freudig setct für ihre Ehre!» Ami a rabok várbeli elszállítását illeti, nem oly nehézséggel járna, mint első tekintetre gondolnék. A beregszászi megyeháza szomszédos kir. törvényszék helyiségével, kivált ha a megyeház udvarán nemrég épült fogház, mely félben két emeletre, félben pedig csak földszint építtetett fel, az alapterv szerint egészben két emeletre emeltetnék fel, a főbenjáró bűnösök a megyeház földszinti osztálya és a kir. törvényszék mostani csarnokának 1-ső s 2-ik emeletei kisebb vétségü foglyok zárkájául használható, az itt nem említett osztályok a felügyelőket és börtönőröket kényelmesen befogadnák, mindez tágasabb helyiséget szolgáltatna a várnál. A fogház biztosítására egy zászlóalj lovasság vagy dandár és pár ágyuüteg telepítendő ide, melyek nem vélt esetben Munkácsot is támogatnák, igv Beregszász Munkácsnak hátvéde lenne, mint Kassa Eperjesnek és Szat- már-Németi M.-Szigetnek, mit a vámon veszítene, megnyerné a réven. Van-e magyar, ki ne örvendene Beregszász károsítása nélkül Munkács e mérvbeni felvirágoztatásán!? s ha a régi fényében visszaállított vár ormain a millenium nagy nemzeti ünnepén a birodalmi zászló mellett a nemzeti zászló lengése, kürt riadása, katona-zene zengése és ágyudörgé- sek hirdetnék a dicső nap felderültét a költő e szavaiként: «Zeng a kürtök csengő riadása, Szó] a zászlók néma lobogása.» S dörögnék az ágyuk Széchenyi szavait: «Nemzet, mely átküzdött ezer vihart, Az enyészettől nem tarthat.» Akkor Munkács minden magyarnak bucsu- járó szent földe'lenne, beváltani a költő szavait: «A lelkes eljár ősei sasfészkéhez S gyújt régi fénynél uj szövétneket.» Közleményemet Schlauch tudós püspök e szavaival zárom be: „Legyünk egyetértők akkor, a midőn oly mű felállításáról van szó, mely mintegy zárkövét képezze egv ezredéves viszontagságteljes. sokszor kérdésbe helyezett, de mindenkor fényesen kivívott múltnak.“* * E cikk a felvidékről érkezett hozzánk. Közöljük, nem mintha megvalósitásaért kezdenők a harcot, mert némely része nem is kívánatos. Azonban sok igazságot mond el, s oly melegen érdeklődik Munkács városa iránt, hogy, ha csak nehá- nyan is lennének ilyenek, sok dolgot meg lehetne változtatni. Szerk. néha mosolyogva néztek vissza rám, lesték, mikor gurulok le a száz méternyi mélységben tátongó Balatonba. Biztattak, mint apa gyermekét. En pedig lassan cammogva, néhol négykézláb mászva rágondoltam otthonlevő Laci és Gábor barátomra, minden percben őket óhajtottam magam mellé ide e kiálló rémes sziklákra s elgondoltam, hogy mennyire könnyítve volna helyzetemen, ha ők is velem együtt szenvednék ki e százszoros halállal felérő aggodalmakat, mily dicső volna e borzasz- tóság netovábbján a három beregi Ínségest látni, amint teljes tüdejük erejével fújnak a Balatont, mintha az idézte volna homlokukra az ökölnyi nagyságú izzadmányokat. Valahára felértünk a tetőre. Elibünk tárult egy oly panoráma, mely rögtön elfeledtette velünk a kínos fáradalmakat. By pompás látványt csak a tihanyi hegycsúcs nyújthat. Alatta az óriási magyar tenger, körül szegélyezve számtalan városokkal, falvakkal, melyekből a karcsú tornyok büszkén tekintenek a viz sima tükrére. A szebb- nél-szebb nyaralók versenyeznek egymással pompájukban. Közelben a világhírű Balaton-Füred impozáns nyaraló épületeivel, diszes sétányaival. A fürdő előtt minden kigondolható alakú csónakok, yachtok, gondolák, vitorlások, mint méhraj mozognak a tavon. Amott egy vitorlás hajó a szél ellen evez, megkiizdve az elemi akadálylyal„ büszkén veti le horgonvát a kikötőben. Emitt két Fürdői levél. Szinyák, 1885. július 25-én. Ott, hová apáink legbiztosabban csak gya- log julhattak és hová ma is — különösen Szent- Miklóstól kezdve — eléggé döcögős úton kerülhetünk ; ott, hol a természeti szépség sokkal nagyobb mérvben adatott meg, mint a korszerű mesterkéltség, ott, hol akkora káposztás kövek találtatnak, mint egy jókora vityilló, ott, hol az út mentén két oldalt az egekig meredeznek az óriási tölgy-, bükk- és gyertyánfák, és ahol úton útfélen találkozhatunk vizivás végett az útat gyakran keresztülfolyó patakcsához leránduló őzek és gyönyörű szarvasokkal, oldalt pedig hébe-korba medve-bömbölést hallhatunk, avagy a vaddisznótól a burgonya termésének megvédésére kint alvó földművesek szegényes őrházaikkal ötlenek szemünkbe és hol már messziről költik fel figyelmünket — mint valami kopogó szellemek — az önkészitett fapapucsokban járó-kelő favágó német ajkú emberek; a Kárpátok alján, hegyektől körülvéve a „Kékhegy“ lejtőjén katlanszerü helyen fekszik megyénknek egy igénytelen, de máskülönben vadregényes fürdőcskéje: Szinyák. Országos hire nincs, de annál többet regélhetnének róla a köszvényesek, szélütöttek, bénák, csúz- és sok más betegségben szenvedők. Vize kénköves. Vizének gyógyhatásút már rég időktől fogva ismerték, igyekeztek is a nehéz betegek erejét felhasználni, de vajmi nehéz volt a hozzá- férhetés; ma már ezen kissé segitve van, ameny- nyiben Munkácstól Szent-Miklósig országúton egy óra alatt, onnan pedig balfelé térve eléggé változatos, meglehetősen járt úton, de mindig erdőben és folyvást felfelé a csörgedező patak mentén haladva körülbelül másfélóra alatt elérjük a várva- várt fürdőt. Kedves alföldi honfitárs! ha csúzos beteg:- ségben szenvedsz, ha nyugalomban akarsz pár napot tölteni, egészen felesleges külföldi fürdők után kutatnod ; jer Szinyékra,jó pénzért itt meggyógyulsz, pihenhetsz; de nagyon tévednél, ha Szinyákon valami nagyobb szabású berendezést keresnél. Itt igazán klastromszerü nyugalom honol. A fürdőszobák még mindig nagyon primitiv állapotban vannak, lévén a fürdőház fából készült alkotmány, cigány vakolással begyeskédő falakkal, egészen közönséges fakádakkal, minden egyéb fürdési kellék nélkül, ha csak a szobában található széket és ócska gyékényeket nem számítjuk azoknak. Ugyanezen épületben vannak lakószobák is, melyek mindegyikében találhatod a legegyszerűbb bútorzatot; mindjárt e mellett van egy másik (újab >) épület is, szintén lakszobáknak felszerelve, mely egész épületet minden évad alatt rendesen a kedves páyeszeseink szoktak szállva tartani. Ott van még két veranda, melyek egyikét a fürdő-közönség — nagy hasonlatosságánál fogva — szárazmalomnak nevezett el, és a fürdői iroda, hol az öreg Sechser bácsi készségesen áll szolgálatára az őt igénybevevő közönségnek. Mindez épületek a hegy egyik lejtőjén tagondola versenyez a dicsőség babérjáért. A messze távolban úszkáló vizitök alakokban a figyelmesen szemlélő emberi fejeket ismer fel. Nem tudjuk mit nézzünk, mit bámuljunk jobban. Magunkat e gyönyörű kilátású helyen kissé kipihenve, bejártuk a remete-lakokat. Szegény remeték! Valóban vezekeltek, midőn egy ital vizért vagy egy falat éhséget enyhitő eledelért le kellett menniük a tó partjáig. Oly magasan vagyunk itt a viz színétől, hogy a csónakokban evező halászok mint túlvilág! törpe óriások tűnnek szemünk elé. A vadludak, gémek s más nagyobb vizimadarak alig látszanak szúnyog nagyságúnak. Ezen remeték megszolgálták s kiérdemelték, hogy Illés prófétaként elevenen menjenek fel a boldogság honába. Végig haladva a 7 remete-lak előtt, megnézve a szikla oldalába magasan vájt leányvárat, borzasztó fáradság, izzadás és égető szomjúság közt tovább haladva, nemsokára szemünkbe tűnt a Huray-nyaraló, pompás szőlőlugasokkal körülvéve. Már itt a kopár sziklák termőfölddé átvarázsolva szolgáltatják az üdítő tihanyi bort. A nagykiterjedésü szőlőültetvényen gyönyörű terméssel bőven megrakott gyümölcsfák árnyában lassan lefelé haladva, elértünk a hegy oldalán levő, pompás kilátással kecsegtető Garay kunyhóhoz. A „Garay kunyhót“ a „B a 1 a t o n-e g y e- s ü 1 e t“ építtette a B.-Füredről kiránduló vendélálhatók ; egy alantabbi lejtőjén van a tavaly épült, meglehetősen csinos, körösköriil tágas folyosóval övedzett olvasó-, ebédlő-, konyha- és két kisebb szobából álló épület. Es ezzel a fürdő minden számba vehető épületjét megneveztem, ha csak ide nem soroljuk még az ócska ebédlőt és a hegyalján lévő melléképületeket. Mindez tehát nagyon kevés ahoz, hogy valaki szórakozni tudjon, kivált ha nem beteg; és mégis igen nagy haladást mutat. Egy fürdő 30, egy zuhany 10 krba kerül. A már pár év óta jó néven ismert Sechser családnál egy forintért kitűnő ételekből álló ebédet kaphatni a közös asztalnál, vagy pedig szobába felhordva 1 frt 40 krért. Sör üvegenként 24 kr, ó-bor kisebbszerü üvegenként 30 kr, savanyuvizes bor vizzel együtt 36 kr. Szóval uz ember mir den szükségest kap itt; de tovább aztán ne keress. Ami az időjárást illeti, bátran mondhatjuk, hogy itt majd mindennap esik; felette nagy melegről szó sem lehet, sőt ellenkezőleg inkább hűvös, néha pedig majdnem zord, minek oka kétségkívül a nagy magasságban! fekvésben rejlik Kirándulási helyekben e fürdő meglehetősen szegény; aki birja a hegymászást, az felmegy a forráshoz, ott vizet iszik és visszatér a hegyi Serpentinen, vagy az alsó úton körüljárva a hegyet, megnézi az igénytelen falvacskát. Ritkábban szokott előfordulni egy kis rákászat, vagy pisztrángfogás, vagy végre a fenyvesbe való kirándulás, mert ilyen is akad itt, miután a hegy egyik oldalát pár évvel ezelőtt fenyővel vetet ék be, ami már egy szép fiatal erdőt képez, most pedig a fürdővel szemben fekvő erdőt vágják kifelé, miután már ott is el van vetve a fenyőmag. Hogy a látogató vendégekről is szóljak valamit, megemlíthetem, hogy dacára annak, hogy e fürdő inkább helyi érdekű, mégis gyakran nagyon messze vidékről valók is vannak itt. A jelen saison alatt itt megfordult vendégek: Jászay Antal, Weisz Károlyné leányával, Simsa Kornél családjával, Lehóckyné családjával, Káli és Eckel szerzetesek és Litsner Lajos Munkácsról, Dohra Károly családjával Nagy-Szőllősről, Szalayné leányával Budapestről, Szarkáék és Oiáhék Beregszászból, Ilosvaiék, Freyseisen, Sonntag, Babinec, stb. távolabb vidékekről. Paksi és Sikkó lelkészek és sokan mások, ide számítva a nagyobb számú futó vendégeket is. Ezek sorát bezárják az itt tömegesen megfordult izraeliták, akik mint mindenütt. úgy itt is a kasztrendszert űzik, okosan is teszik, minek simulnának a közönséghez, mikor nem zsidók is találtatnak, akik születésre nézve egy cseppet sem különböznek egy becsületes polgár embertől és alig rendelkeznek többel hét szilvafánál, mégis alantas dolognak tartották egy tetőtől-talpig becsületes polgáremberrel kugli- parthiet játszani. Azt hiszem, elég kimerítően írtam le e szegény, de természeti szépségekben dúsan bővelkedő helyet; amit csak azért tettem, hogy némileg megismertessem, amennyiben sok intelligens ember van még Munkácson is, ami gek kényelmére. Közönséges, fából épült házikó, félig a hegy oldalába épitve. Garay kunyhónak Garay János koszorús költőnk nevéről neveztetett cl, mint aki a kedves Balatont ez ideig leg- hűebben, legszebben, legtalálóbban éneklé meg gyönyörű regéiben. Elől a homlokzatán óriási lant körül Jókai Mór veterán írónk e gyönyörű verse olvasható: Szent föld ez, múltúnk sok gyászát zengte e visszhang, Hadd visszhangozzák bércei most öiömünk, Hol hajdan remeték Istent vezekelve imádták, Most öröm és vigság hordja az égbe imánk, Éljen a honnak a nép. szólt üdvriadója Fürednek Visszhangozza Tihany, éljen a néppel a hon! — — Itt már emberlakta helyre jutánk. A derék magyar vendéglős mint szives házigazda fogadott, hűsítő italokkal enyhité szomjunkat, s mig mi teljes gyönyörrel fogyasztánk a finom jégbehütött italt, addig ő igazgatá a már előre jelzett csehek részére a deszkából rögtönzött asztalokat. Nagy cécó lesz itt! 300 csehet vár a vendéglős, kik hivatva lesznek a felhalmozott ételt és italt egy óra lefolyása alatt elfogyasztani. De mig azok megérkeznének, menjünk a hires tihanyi ekhóhoz. (Folytatása következik.)
