Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-07-23 / 30. szám
Munkács, 1885. julius hó 23. II. évfolyam. Hí'5?'—#—#—%—<A'Hí'^——^-Hí t Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél : minden egyes szó után 4 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. f ____ ^ & K iemelt díszbe tűk s körzettel el^ látott hirdetményekért térmérték A ^ szerint, minden négyszög ctméter ^ <|> j> kr. számittatik. A _ ^ A Állandó hirdetéseknél kedvez- a mény nyuj tátik. Egyleti élet. (Folytatás) Országos kiállítás. Nem nagyítással, de nem is önámi- tással beszélünk, midőn azt állítjuk, hogy a magyar országos kiállítás nem országos többé, hanem európaivá lett. A külföld bámulva áll meg a magyar ipar előtt. Azok a szomszédok, kiknek szemében mindig szálka voltunk, elismeréssel távoznak hazánk fővárosából, Budapestről. Az elein- tén kevés idegen látogatók hangjaira felébred a világ, mindig többen kelnek útra nyomukban, s a meglepetés mind nagyobb lesz. Az agrikultur állam versenyre tud kelni az ősi iparos államokkal, s bemutatja a világnak, hogy a magyarnak nem szükség külföldre menni iparcikkekért, elő tudja állítani itthon is. Mennyien vannak ez ország vidéki városaiban, kiknek görbére állt a szájok, ha hazai iparcikkről volt szó, kiknek csak akkor tetszett valami, ha Bécs, Prága, Berlin. Páris vagy London volt cimszalagja, ajánló-levele, s épen azért kereskedőink is megszokták, hogy csak idegen cikkeket importáljanak. A kelendőségről kezeskedett az idegen szag. Most megszégyenülve állhatnak meg mindannyian a külföldi látogatók hangjainak hallatára. A kiállítással a magyar állam belépett az európai kultur-államok sorába. Ha van a franciának egy büszkesége a kis Szajna mellett, a francia királyok pazar költekezései által világvárossá emelt Páris, van a magyarnak is egy városa a nagy Duna mellett, Budapest, melyre büszke lehet, s büszkének kell lennie, melyet nem a fejedelmek, hanem maga a nemzet tett nagygyá. A kiállításról sokat mondtunk már el apróbb cikkeinkben, de úgy vagyunk vele mint a szerelmesek, mennél többet, mennél szebbet hallunk róla, annál jobban esik hallgatnunk. Nem is lehet azt valójában leírni. Látni kell előbb a maga nagyságában s csak azután gyönyörködhetünk a részletek szépségeiben. Ki legalább egy tekintetet nem vetett reá, ha Munkácsi festői tehetségével birna is, még sem képzelheti maga elé, Iparosainknak, ha gyalog vándorolnak is fel, mint a törökök Mekkába, mint a zsidók Jeruzsálembe, meg kell látogatniok, hogy tanuljanak sokat, talán némelyek századokat ugorjának egy perc alatt. Különösen az újabb nemzedéknek, kik a céhrendszer kemény falainak lerombolása után nem kényszerittettek és nem is mennek hosszú vándor útra, nem lehet, nem szabad elmaradniok. Ott mindenki megtalálja azt, ami neki szükséges, amit látni, amiből tanulni óhajt. Kereskedőinknek saját érdeke teszi szükségessé, hogy megismerje a forrást, melyből táplálékát beszerezheti. A fogyasztó közönség nemzeti érdeket mozdít elő, ha meggyőződik saját szemével, hogy amit Európában az éghajlat befolyása nélkül elő lehet állítani, azt mind megtalálja itthon épen úgy, mint külföldön. Az alapszabály szerint az egylet, főcélja: az önművelődés és szellemi fejlődés előmozdítása, továbbá a jegyzői és közigazgatási teendők egyöntetűvé tétele és célszerűbb ellátása, azok megvitatása, eszmecserék váltása. Be kell vallanunk, hogy ezen nagyfontos- ságu célok elérésére, ez ideig épen semmit sem tettünk, pedig ez az a hálás tér, a melyen élénk egyleti tevékenység s közérdekű tárgyak feletti értekezések és vitatkozások által a Közügynek hasznos szolgálatokat teketünk, egyéni értékünket nagy mértékben emelhetjük, egyletünk iránt a közfigyelmet és érdeklődést felkölthetjük, mindnyájunk részére kivívhatjuk a közönség rokon- szenvét, becsülését és bizalmát, de természetesen csak azon esetben, ha ezen célok elérésére lehetőleg minden községi jegyző saját hatáskörében is komolyan törekedni fog. A legtöbb ember saját jegyzője után Ítéli meg az egész jegyzői kart. A ki közülünk hivatását lelkiismeretesen betölteni nem igyekszik, ki a kerületéhez tartozó községek érdekeit szivén nem viseli, sőt azokat elhanyagolja, s aki magaviseleté és helytelen bánásmódja által különösen befolyásos egyéneknél ellenszenvet kelt fel, az nem csak magának okoz sok kellemetlenséget, nem csak magának árt. hanem kartájainak is. A becsületes munkásságon kívül nem ajánlhatjuk tehát eléggé, hogy az egylet tagjai ne csupán a felettes hatóságok megelégedését igyekezzenek kiérdemelni, hanem a közönséggel, különösen a törvényhatósági bizottsági tagokkal szemben legyenek udvariasak, előzékenyek és szolgálatkészek, egyszersmind községük ügyeire és érdekeire kiváló gondot fordítsanak, s ekként maguk és a község jegyzői testület részére igyekezzenek megszerezni azt a közbizalmat, népszerűséget és tekintélyt, amit ez ideig mindnyájunk rendkívüli hátrányára nélkülözni voltunk kénytelenek. Ila ezen irányban fognak az egylet és annak tagjai működni, rövid időn el fog következni az az idő, hogy a közélet tényezői örömmel nyújtanak segédkezet helyzetünk javítására, mert mindenki át fogja látni, hogy az szorosan egybe van forrva a közigazgatás javításával és a községek legfontosabb érdekeivel. Végül felette nagy hiányát érezzük a pártoló-tagoknak, és pedig nem annyira anyagi, mint inkább erkölcsi tekintetben. Ha a megyei és közigazgatási téren működő állami tisztviselőknek, valamint a közélet kiválóbb embereinek csak egy bizonyos részét sikerülne egyletünk pártoló tagjainak akként megnyerni, hogy tanácskozásainkban részt vegyenek; közreműködésük által nemcsak egyletünk erkölcsi értéke és súlya emelkednék, nemcsak okulhatnánk tőlök sok tekintetben, hanem alkalmunk lenne őket külömböző irányban felvilágosítani, s ők viszont minket, jóakaratu törekvéseinket és jogosult érdekeinket közelebbről megösmervén, a megyei közéletben támogatásukra bizton számíthat náuk. Annak azonban, hogy pártoló tagjaink egyáltalán nincsenek, egyik legfőbb oka az alapszabályokban rejlik, mely szerint a pártoló tagoknak vagy egyszermindenkorra 100 frt alapítványt, vagy évenként 5 frt tagsági dijat kellene fizetni. Javaslatba hozzuk tehát, hogy alapszabályaink 3-ik §-ának c) pontja a következőleg módosíttassák : „Pártoló tagjai az egyletnek miudaiok, kik aláírásuk által magokat bárom éveu keresztül évenként legalább 1 frt tagsági dij fizetésére kötelezik.“ Tisztelt közgyűlés! Szentül megvagyunk győződve, hogy ernyedetlen munkásság és kitartás mellett az általunk kijelölt irány előbb-utóbb erkölcsi diadalhoz és anyagi jóléthez vezet. Melegen ajánljuk tehát javaslatainkat a kartársak figyelmébe. Kelt Munkácson a beregmegyei községi és körjegyzők egyletének 1885. évi ápril 12-ikén tartott választmányi üléséből. A választmány nevében: Jobszty Gyula, egyl. elnök. Határozat: A közgyűlés beható tanácskozás után egyhangúlag kijelenti, hogy nemcsak saját tagjai, hanem egyszersmind a közügyek előmozdítása, különösen pedig a községi közigazgatás okszerű fejlesztése érdekében ezentúl a választmány által javaslatba hozott irányban kíván működni, s e célból minden közgyűlésen közérdekű kérdések felett, értekezéseket és eszmecseréket óhajt rendezni. Felhivatuak tehát az egylet tagjai, hogy a közfigyelem és az egylet iránt való érdeklődés felköltésére szánt ilyen értekezéseket és indítványokat készítsenek, és azokat a választmány által megbirálás, előkészítés és egyik vagy másik közgyűlés napirendjére leendő kitűzés végett az egyle; elnökéhez két hét lefolyása alatt adják be. Egyébiránt melegen ajánlja a közgyűlés, sőt elvárja minden egyes tagjától, hogy saját hatáskörükben és a választmány által kijelölt irányban működjenek. E célból a választmány jelentése az egyleti tagokkal másolatban közöltetik. Végül a választmány javaslatához képest az alapszabályok 3. §-anak c) pontja módosittatik; az egylet alelnöke és jegyzője megbizatnak, hogy az ekként módosított alapszabályok jóváhagyását eszközöljék. Jegyzetté: Uszkay Bálint, ____________ egy'- jegyző. Ál lítsunk központi fa és szőlőiskolát. Köztudomású dolog, hogy megyénk ügy- buzgó királyi tanfelügyelője a f.“évi julius hóban tartott megyei közigazgatási bizottsági gyűlésben egy központi faiskola felállításának eszméjét vetette fel. A közigazgatási bizottság többsége a korszerű eszmét melegen fogadta, s megbízta az indítványozót, hogy — mielőtt ez ügyben döntő, de mindenesetre kedvező határozatot hozna, — a faiskola számára szükséges földterület átengedése tárgyában Beregszász város közönségétől arra alkalmas földterület átengedését eszközölje ki. Társadalmi.-, gazdasági-, ssépirodalmi ixetálap»Munkács város hivatalos hirdetéseinek« a „munkácsi szinügy-gyámolitó-, és a munkácsi önkéntes tűzoltó-egyesületeknek“ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a „Munkács“ szerkesztőségéhez; elöüzetósi, hirdetési dijak és közlemények a kiadóhoz küldendők.
