Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-07-23 / 30. szám
Ha az ember a tett indítvány — egy központi faiskola felállításának — szükségessége felett komolyan gondolkozik, azon meggyőződésre jut, hogy ennél időszerűbb kérdés manapság alig vettethetett volna fel. A megye közönségének fontos, s mondhatni létkérdése az, hogy mint hajdan, úgy korunkban is az arra kitünően alkalmas föld minélelőbb a talaj és klimatikus viszonyoknak megfelelő, ne- mes gyümölcsöt termő fákkal plántáltassék be. A sztryi vasút megnyíltával Oroszország tőszomszédságában sokkal több és biztosabb jövedelmet biztosíthatunk magunknak a gyümölcs jövedelméből, mint a búza-félék eladásából. Vidékünk szőlőtermése, mely a búza árának hanyatlásából származó jövedelemhiányt volna hivatva pótolni, mindinkább vészit jelentőségéből, a szomszédságban fellépett filloxera pusztítása miatt kétessé válik annak fenmaradása, azért jó eleve gondoskodnunk kell arról, hogy a sok oldalról igénybe vett gazdaközönség szükségletét más úton pótoljuk. A központi faiskola létesítése folytán a nemes gyümölcsfajok nagybani szaporítása által gazdaközönségünket hiteles fajú nemes oltványokkal ellátva, gyümölcsöseik létesítésében támogathatnék és számtalan csalódástól megmenthetnék. Előkészületet tehetnénk arra, hogy a phylloxera által megtámadott szőlőtelepek új vészmentes szőlöfajokkal pótoltassanak. Ha a szőlőt fenyegető veszélyen kívül más ok nem kényszerítene is bennünket gyors cselekvésre, ezen egyetlen egy ok sürgősen parancsolja a központi faiskola felállítását. Munkács város egy kitünőleg képesített szakember vezetése alatt évek óta tart fen faiskolát, de a kis területre szorított faiskola a szükséglet fedezésére szolgáló oltványok és a filloxera- meutes szőlőfajok előállítására elégtelen. Van a városnak a városi fürdő mellett 11 hold jó minőségű szántóföldje, ezt kellene minta szőlő és faiskolává berendezni. A jelenlegi faiskola maradna meg anya gyümölcs-telepnek, a hiteles névvel biró 80 alma, 60 körte, 24 szilva, 8 kajszi, több cseresnye, meggy, birs és diófa fajgyümölcsök, melyeknek ágai oltóvesszőt szolgáltatnak, megérdemlik azt a helyet, melyen ez idő szerint gondoztatnak. Az élelmes beregszásziak ki akarják zsákmányolni a kényszerhelyzet által teremtett előnyöket, s mindent elkövetnek a központi faiskola létesítése érdekében. Ha a város által eddig tett költekezés gyümölcsét élvezni akarjuk, terveik kivitelében meg kell előzni őket. Aki elől jár, azé a győzelem. Nekünk van ritka derék szakemberünk, mások által olcsó bér mellett használt alkalmas földterületünk, van az ország gyümöl- csészei előtt jó hírnek örvendő faiskolánk, vannak kitűnő gyümöltsfajaink, ezen előnyök mellett bátran versenyezhetünk a szomszéd várossal, csak akarnunk kell. A szőlészeti egyesület létrehozásában fáradozó küldöttség a központi faiskola életre keltése által hatalmas lendületet adhat gyümölcs- és szőlőművelésünknek. Kívánatos azért, hogy a bizottság fáradhatatlan elnöke a szükséges tervezet elkészítésének mielőbbi benyújtása által az ügy megoldását siettesse. Tudom, hogy a megye intézői minden segélyforrást, erkölcsi é3 anyagi támogatást a magok számára igyekeznek lefoglalni, talán még szakemberünket is magukhoz édesgetik, de ez ne aggaszszon bennünket. — Vannak nekünk is pártfogóink, a kiknek közbenjárása folytán az állam támogatását megnyerhetjük. Fel tehát polgártársak ! Legyünk egyetértők és áldozatkészek a közjó előmozdítására szolgáló központi fa- és szőlő-iskola létesítésében. S. Szinyáki levél. Beregmegyének északnyugoti részén fekszik eme kitűnő gyógyhatású s vadregényes szépségű fürdő, ismeretes lévén előttünk históriai, geog- raphiai, geológiai és medicai tulajdonságairól azért most erről nem is Írok. Ki e vidéket ismeri, tudja azt is, hogy e fürdő gróf Schőuborn Buchheim Ervin tulajdonát képezi, s igy ez is, mint 3ok más, Rákócy-féle birtok volt. Persze azóta sokféle változások állottak elő a két tulajdonos között, előnyére az uj tulajdonosnak, az természetes, ha más szempontból nem, de germanizáló alapból mindenesetre. A Rákócyak idejétől nagyot fordult a világ, s azzal ezen hely is, melyet a daliások alig hiszem, hogy ismertek volna, vagy ha igen, úgy nem sokat törődtek a csúzos, podegrás és medicai szempontból még sok más betegséget felejtető gyógyvizzel. Nem csuda, akkor még nem volt szükség a podegra kurá- lására! Ma azonban változtak a körülmények és az emberek. Szinyák nagyot haladt előre és előnyére — s fog még folyton haladni. Ma már tudjuk azt, hogy Szinyák a szélrózsa melyik irányában fekszik, kinek a tulajdona, hogy kénes, kiapadhatatlan forrása van, hogy az északi oldalra fekvő verandáé „u r í lak“ és a délre néző „zsidó lak“ (mert hát olyan fürdő nincs alvilágon, hol ilyen ne lenne) között a fürdő-szobáknak épített ház hasonlóan „úri lak“ lett, felszaporitván a szobák számát — a régi „restauration“-ból szintén lakházzá átalakított épület 4 szobájával — 40-re. Most már tehát némi kényelemről is szólhatunk, nem úgy, mint az Ötvenes évek elején, midőn a , Cour-gast“-oknak még egyetlenegy — 14 szobával biró — épületben kellett megférniük, s aki nem sietett, az szoba hiányában mindjárt vissza is utazhatott. Hát még a különböző apró épületek jobb- ról-balról, melyek akkor konyha nevet viseltek! Mert hát, mi tagadás benne, akkor még batyuval jött a vendég, s a maga konyháján főzetett. Ma ez mind csak mesének tűnik fel a réei időből. Eltűnt a régi ház « a konyhák helyén „parkírozott gruppok“ és svveitzi stylii földszinti épületek emelkedtek. Megszűnt a more patrio konyhákon való sütés-főzés, ahelyett is emelkedvén egy svveitzi Ízlésű „Cour-salon“ olvasó és étkező teremmel. Étkező terem; de még milyen, ez az itteni kényelem fogalmának netovábbja! Egy kényelmes, szellős, négy oldalról széles teréasse-okkal ellátott, jól bútorozott étterem, olyan Ízletes, jó1 és főleg olcsó étkezéssel és beosztással , melyet csakis a mi nagyrabecaült „fürdő-direktorunk“ Sechser bácsi drácói szigorú- val lehet produkálni, természetesen csak úgy, ha olyan ritka szorgalmú és tapintatos feleséggel, meg kedves leányokkal bir az ember, mint ő, kik, mint újkori Pénelopék és Márthák, folyton foglalkozva, segítségül szolgálnak a mamának. Ilyen viszonyok között természetes dolog, hogy mindazok, kik tudomására jutnak annak, hogy az étkezést ez évben is „Sechser néni“ adja — mert hiába, itt az étkezés a kiindulási pont, ez a vendégek leggyengébb oldala — és hogy a direktor „Sechser bácsi“ (fájdalom jövőre nem; hiszen napi 50 krért nem is szolgálhatja az uradalom érdekeit úgy, mint jelenleg) és végül, hogy gyógyviz vaD quantum satis, hogy az a jelen évben már nem természetes vízzel vegyit- tetik, mint tavaly, (professor „Zsigmond“ tanácsára, ki a gyógyvíz egyedüli használatát túlságos erősnek minősítette), hanem a meleg is, meg a hideg viz is tisztán gyógyvízből adatik, könnyei1 megvesztegetik azokat, kik tehetik s fürdőbe utazhatnak, de még azoknak a daliáknak utódait is, kik az ősök rozsdamarta kardját a tollal cserélve fel, évről-óvre görnyednek az asztal mellett, s végre mindazokat, kiket az orvosok a csúz fogalmával megismertettek. Ezek tehát szívesen eljönnek mind, hogy ezt a megfizethetlen jó hegyi levegőt szívhassák s gyógyvizét használhassák, melynek hogy minő a hatása, én magam igen jól ismerem ; de hogy mások is tudják, eklatáns például hozom fel, hogy láttam egy vendéget ölbe hozni fel, aki napontai kétszeri fürdés után öt nap múlva járni kezdett. Éhez természetesen hozzá járulhattak dr. Schmidt és dr. Iiosner fürdőorvosok is, kik hetenként szerdán és szombaton mint az óragépezet pontosan megjelennek a fürdővendégek segélyére. Ilyen kényelem között van ma Szinyák, miről úgy látszik mindenütt jobban tudnak mint Munkácsou, amely azon gyanúra enged következtetni, hogy onnan van képviselve a fürdővendégek legkisebb száma. Itt vannak nevezetesen : Lehóczky Tivadar családja, Hubert Józsefné, Pintér József és családja, Hubert Lajosné, Simsa Kornél és családja Munkácsról. ^Jaudrisicsné, Oláhné, Bendáné, dr. Szarka Tivadar és neje, Ilniczky Sándorné s még többen Beregszászból. Sikkó és Paksy lelkészek Gáthról és Guthról. Ilosvayné és leányai Ilosváról, özv. Szalayné és leánya Budapestről, Kreitler Etelka Tisza-Ujlak- ról, Dobra Károly és családja Nagy-Szöllősről s még sok más. Ilyen létszám mellett, de különösen a kisasszonyok számát tekintve, meggyűlhetne a fiatalság baja, ha lenne, a rögtönzött esteli táncmulatságoknál, mert hát mi elfeledve a betegséget, dr. Schmidt „Aristonja“ mellett táncra is szoktunk pördülni, és pedig az erre mar tényleg megalakult nőt táncbizottság közbenjöt- tével, meiynek élén mint elnök Cihlár Berta kisasszony áll. E táncbizottság felerészben férfiakat helyettesítve, a táncosokat képviseli, és a „szükség törvényt bont“ jelszó mellett pompás mulatságokat rendez. Hogy reggel nagyokat sétálunk, szívjuk az irigylésreméltó kolera-mentes levegőt, hogy feledjük a városi egyhangúságot a nagyobb kirándulások alatt, hogy délutánonként vegyes „kugli partiek“ által űzzük a testgyakorlatot, ez mind obiigát dologgá válik, melyeket olykorolykor egy-egy epochális esemény vált fel. Ilyent éltünk meg f. hó 3-án, a gróf Sohőn- born által Stájer- és Felső-Ausztriából ide telepitett favágók szinyáki koloniájok területén 4 óv óta fenálló állami iskola vizsgáján. E kolónia iskoláját Velencei János derék és tiszteletreméltó vándortanitó vezeti, ki innen a másfél mértföld- ny.re fekvő Alsó-Hrabouicán lakva, hetenként 3 napi tanitás mellett, naponként 5 órával számítva, oktatja a tősgyökeres sváb gyermekeket. Valóban öröm volt az eredmény, de ugyanakkor elszomoritólag hat az a tudat, hogy az állam mennyire ignorálja az ily fontos szerepre hivatott egyéneket s valóságos lelkiismeretlenségig viszi apathiáját a vándor tanítók nyomorúságos fizetése tekintetében. E tanító a legnagyobb lelkiismerettel és buzgalommal jön át télen-nyá- ron, meleg és hidegben, d colva hóval, jéggel, olykor farkasokkal, másfél mértföldről gyalog (mert hát az. évi 400 írtból csak nem tarthat kocsit) hogy a magyarosodás nemes eszméjét itt is előmozdítsa. r Es ez sikerült is, mert aki e napon a vizsgán jelen volt, gyönyörködhetett, hogy a hagyományos „Alt-Deutsch“ jargonna! beszélő kolonis- ták gyermekei mily szép előhaladást tettek a magyar nyelvben, hogy mily értelmesen feleltek a hittan, magyar nyelvtan és számtanból. Meglepő volt a vendégekre az apró gyermekeknek a földrajzban tett értelmes haladása, s ennek kapcsán úgy a közigazgatási, mint a törvényhatósági felosztás praecis meghatározása. Alkalmam volt magamnak is több kérdés folytán meggyőződést szerezni a gyermekek alapos ismereteiről, melyeknek a legjelesebben feleltek meg. A meghivott vendégek ilyenkor mindig pénzbeli javadalmazással tüntetik ki a magyar nyelvben legjártasabbakat, mely ez alkalommal is megtörténvén, kétségtelenül .ismét buzdító hatással lesz a jövő tanévre. Érdekes ez iskolánál, hogy alig 4 évi fenállásával az ifjabb generatiót megmagyarositotta. Az eredmény mindenesetre nagy, s csak gratulálni lehet hozzá Velencey vándor tani tónak. Csak előre a magyarosítás terén s ne ag- gaszsza az, hogy ez iskolát fenállása óta a tan- felügyelő még nem látta. Az érdem meg fogja lelni jutalmát, mint azt már eddig is kinyerte mindazok előtt, kik az eredményt tapasztalták. Vasuti mizériák ajánlva az igazgatóságok figyelmébe. Ez előtt is meg volt az a jó szokás a mi vasutainkon, hogy a kalauzok az utazó személyeket összezsúfolták, amennyire lehetett s bosszantották, ahogy tudták, hogy pár garast kicsikarjanak tőlök. Négy-öt üres kocsi robogott sokszor el, de meg nem nyitottak volna egyet sem, ha-
