Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - XXI. 1699. szept. 8—okt. 6. Fejérvári országgyűlés

Báró Walterskirchen, a császárnak nemrég beküldött biztosa az országtól 4000 ökröt kívánt, ügy hogy minden pár ökörért Budán 40 frtot fognak fizetni. Minthogy ez sok terheltetéssel és bajjal járt volna, jobbnak találta az ország ezt a terhet 100,000 írttal megváltani, minden kapura 50 frtot vetvén ki. (VII. art..)

1) A gyűlés február 20-án ért véget, mikor az articulusok publicaltattak. Ezen országgyűlés tartama alatt, három havi tanácskozás után, megköttetett a béke Karloviczban. január 26-án. A török mindjárt a békekötés első pontjában Erdélyről végleg lemondott a császár javára, de a temesi bánság a szultáné maradt. A bűjdosók s Thököly nem adatnak ki a császárnak, hanem a szultán alattvalóinak tekintetnek s lakóhelyük Törökország belsejébe fog áttétetni. Nem sokára a gyűlés eloszlása után elfogták Jósika Imrét arra a gyanúra, hogy Thökölyvel egyetért s a császár erdélyi uralmának megbuktatására tervezett összeesküvésnek tagja volt. Előbb Szebenbe vitték, hol erős fogságban tartották, onnan pedig Szamosújvárba. XXI. Az oláhok uniója a katholiczizmus érdekében indított mozgalom volt. Kollonics az áttérő papoknak oly nagy előnyt és kedvezményt biztosított, s Hevenessy a dolog intézésében, Yizkeleti és Baranyay páterek a kivitelben annyi ügyességet, erőt és kitartást tanúsítottak, hogy a sikert már előre is biztosra vették. Hanem a dolog még sem ment könnyen. A pópák még többet reméltek, mint a mennyit valóban kaptak. Azt hitték, ha az uniót aláírják, nemcsak maguk lesznek adómentesek, hanem a maguk oláhaitól a tizedet is ők fogják kapni.

2) Megtörtént helyenként, hogy a nép nem fogadta el az uniót, sőt a hátszegi pópák az oláhországi vajdával bocsátkoztak levelezésbe, hogy őket a régi vallás megtartásában gyámolítsák. Szó sem lehetett arról, hogy az oláhság áttérése simán ') Lásd Törvények és Okiratok LX. ') Trausch II., 284. 1.