Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

liügy azért akik nein continuus urok mellett lévő tizetett szolgák, az ilyen vármegye közönséges szolgálatja mellől el ne állhassanak, sőt az tisztek parancsolatjára szót fogadjanak, poena alatt decernáltassék, instálunk. 16. Lévén az Hunyad vármegyei lakosoknak közönségesen mind pedig paraszt renden lévőknek feles megbántások és mind a rendkívül való vectura, mind egyébb a nemes vitézektől ratiójok felettébb nagy mértékben, absque discretione personarum elkövetett insolentiák és excessusok iránt méltó panaszok, melyeket is mind supplicatiójok által, verbis bővebben declarálni fognak az követek ő kegyelmek. Hogv azért a méltóságos regium gubernium, jó igéreti szerint dolgokban kegyes szemekkel belé tekintsen és sublevamenjekben is valami jó utat, módot feltaláljon, alázatosan instálunk ő kegyelmek mellett. 17. Ilyen panaszokat is látjuk hunyadvármegyei atyánkfiainak (milyet mindnyájan keservesen érzünk és tapasztalunk), hogy az német vitézek többire mind az statiókban és az statio körül lévő szegénységen élődvén, portiójokat pénzen adják el, azonban a tisztviselők az falukat ki egy ki más szin és praetextus alatt helytelen exactiókra erőltetik, a victualékat is nem engedik a commissariusoknak percipiálni, hanem magok amint akarják, a szerint mérik és veszik be s az magyar commissariust erőltetik quietantia adásra. Ez ilyen excessusokat is az méltóságos regium gubernium méltóztassék remediálni, kivánjuk alázatoson. 18. Máramaros vármegyei nemes atyánkfiai részekről is instálunk alázatoson az arról való helyes privilégiumok szerént ne kénszerittessék harminczadlásra ez hazában, lévén confirmatiójok ez iránt néhai boldog emlékezetű öregbik Apafi Mihály akkori kegyelmes urunk ő nagyságától. 19. Közép-Szolnok ésKraszna vármegyékben is annyira eláradott mind fő, nemesi és paraszti rend között is az német vitézeknek insolentiájok, hogy se fő se vicetiszteknek semmi becsületet nem adnak, sőt rút becstelenségekkel illetik, verik, tagolják, halállal is fenyegetik, házokra erővel reá szállanak, lovokat postára, marhájokat vecturája alá elvonszák, vesztegetik s oda is vesztik, azonban néha az victuáléjok helyiben pénzt kívánván a szegénység nagy maga megszükitésével is megszerezte, annak utánna pedig pénzeket vissza vetvén, újabban in natura kívánták, mely között a szegénység teljességgel elromlott és pusztult, nem tudván a nagy két iga között mit csináljon; kit is szóval azon vármegye követi az nemes országnak bővebben declarálni