Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

Kívül: Generalis assecuratio, vei salvus conductus serenissimi principis Ludovici marcliionis Badensis. Dat. 20. Novembris 1690. (Eredetije a M. Nemz. Múzeum birtokában.) cxxx. 1690. decz. 4. Tököli) Imre pátense az ország rendeihez: inti hogy az ellenséghez ne pártoljanak. Ernericus Tököly dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungáriáé dnus et Siculorum comes etc. Universis et singulis trium nation um regni nostri Transylvaniae ordinibus praesentium notitiam habituris, nobis honorandis salutem et favorem. Xem kétlyiik, bogy az leggyengébb értelműek is kgltek közül eszekben nem vették volna az nagy istennek azt a megböcsülhetetlen jótéteményét, melyet cselekedett egész Erdélyországával, midőn hatalmas török császárunk fényes portájához való hűségétől elszakadott és magát szántszándékkal az német nemzetségnek terhes és gyalázatos igája alá adta, hogy érette érdeme szerint még eddig meg nem büntette, és his császárunk végső veszedelmekre élesített s készített fegyvert az mü személyünk alkalmatosságával (igaz dolog, sok reménkedésünkre) annyira tartóztatta, hogy hirtelen az egész hazát meg ne emésztené, sőt erős hitit, atthnaméját adná, hogy az kik megtérnének, fényes kapuja előtt kegyelmet nyernének és noha sokan kgltek közül lelkek ismeretitől, igaz magyarságoktól hazájokhoz, annak lelki, testi szabadságának szeretetitől és az szép szónak szine alatt fene módon jovokot, erejeket már régtől fogva fogyató s nemsokára bennek talám lelkeknek is örökös kárával (ha magokot észre ne vegyék) végét vető, ellenek készített veszedelmektől való megrettenéstől viseltetvén, his császárunknak fejet hajtottanak, hűségünkre állván, némelyek tőlünk, midőn az egész német armadák Xándorfejérvártól magunkra provokálván, szerencsénket egy órára nem akarván bizni, előtte az hazából kinyomultunk, elrekedtenek. sokan penig velünk az következendő maradékok históriában irandó dicséretes példájára feljebb böcsülvén az isten igyét, vallások javát,