Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

szabadságokat, elmúlandó s veszendő jovoknál, sőt némelyek feleségeknél s gyermekeknél is, eljöttenek isten s his császárunk kegyelmességéből mostani bujdosások s szenvedések után nem sokára való megnyugovások. magoknak s maradékjóknak securitások reménsége alatt; de némelyek lelkek ismereti tilalma ellen is inkább akarván maradékjok örökös kárával gyalázatos hadviseléssel élni, magokat vakmerőségre adták, az németnek hazájok végső romlására való bémenetelét nemcsak munkálódták, sőt ma is magok kezei, lábai az magok nyomorgatóinak. Mivel penig már his császárunk győzedelmes fegyvere Nándorfejérvárát az Duna mellyéki s azon innen való erőségekkel. az hazának passusival szerencsésen elfoglalta és azon szerencsés fegyver immár Erdély szabadíttatására fordíttatott, az mint kétségkívül kglteknek eddig hírekkel van. mii is mind hazánkhoz s országunkhoz való szeretetünktől s mind az státusoknak adott hitünktől viseltetvén, azon szabadítását az hazának isten segítsége által munkálódni fogjuk, noha talám tőlünk ennyi praemonitióink után érdemesek nem volnának, mindazáltal keresztyénségünktől indíttatván s accedálván mellettünk lévő böcsületes híveinknek kgltek mellett való törekedések, akartuk kglket ex superabundanti praemoneálnunk: istenért ne veszessék magokot, feleségeket, gyermekeket, jószágokot: az nímet mellől álljanak el. hajtsanak fejet his császárunknak, mert ez az utolsó iidő s alkalmatosság, kiben ki-ki maga alkalmaztatása szerint talám gratiát demereálhat. Az kik hűségünkre állót t-anak volt s tőlünk elmaradtak, bémeneteliinkig is bennünket emberekkel, levelekkel értessenek, mihelt ezen pátensünköt veszik, valahol bennünköt találnak: bémenvén penig isten jóvoltából, késedelem nélkül mellénk jöjjenek és minthogy az fges G-alga szultánnak, ki az egész török és tatáierővel az országra fordúlt, megvagyon his császárunktól keményen parancsolva, hogy az fényes portának fejet hajtottakot s hűségünkre állottakot ne bántsa, rabolni, jószágokot égetni, praedálni ne engedje, az kik oda confugiálnak is az mii nevünk alatt, bántódások nem lészen. De ha kik az németben bizván, niagokot továbbá is opponálják, minden órán veszedelmeket várják, maradékjoknak is nem boldogulását, sőt az hazából is örökös extermináltatását. Melynek, isten s világ előtt protestálunk, hogy nem mii, hanem magok lesznek okai. Ezen méltóságos pátensünk valakinek kezéhez kerül, el ne titkolja, hogy mindenütt publicáltassék, különben ha ki elrejti, akármikor megbizonyosodván, halállal büntettetik. ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XX. K. 28