Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

kegyelmes uramnak alázatosan meg igyekezem szolgálni. De reliquo illustrissimam Celsitudinem Vestram ad vota foeliciter valere regnare desidero. Coronae. Die 2. Április. Anno 1689. Illustrissimae Celsitudinis Vestrae humilis perpetuusque servitor Simon Drauth, m. p. judex Coronensis. (Eredetiről.) d) 1689. ápr. 11. Illustrissime princeps, domine domine, parens et viciue nobis benevole! Nagyságod becsületes levelét, visszajővén Ngodtól hívünk Méra Miklós uram ő kglme kezünkhez adván és continentiát értvén igen nagy becsülettel és szeretettel vettük s Ngod szóval való izenetét is ő kglme által megértettük, az Ngod hozzánk való atyai szeretetét és jó akaratját adja isten megszolgálhassuk Ngodnak; e mellett kívánjuk istentől levelünk találhassa kedves jó egészségben és boldog állapotjában Ngodat. Az hírek iránt Ngod kívánsága szerént ezekről a részekről igen örömest s jó szívvel a miről tudjuk tudósítjuk Ngodat, csak hogy níha-níha elegy-belegy híreink vadnak egy igazat nem választhatunk bennek, de még is erről tudósíthatjuk Ngodat mostan, a mint az elmúlt napokban értettük, hogy az török az ő szokása szerént törkeket avagy tujurokat (tudniillik hadakozásra való jegyek) kitették, azok penig, annyi a vezíré a mennyi a császáré, hogy már hadban kísziiljenek, de mikor lészen indulások, avagy császár merre akar menni s meddig, még nem érthettük; tábora pediglen, avagy császári készületi a mint illik császárnak, úgy halljuk, hogy nincsen; parancsolat jött ki portárul egy passához, az mely Duna vizén főebb s gondviselő, hogy az három hely közül nízze meg, a melyre inkább gondolhatna, vagy Orosz-Csuknál vagy Nikápolynál, vagy pediglen Divinnál, Duna által csináltassák álló híd; de mi még nem vehetünk eszünkben, hogy mi végre, avagy megcsinálhatják-e avagy nem, azt nem tudjuk, de azt gondoljuk, hogy kevés idő alatt megértjük bizonyoson. A tatár lián vissza jővén Dirinápolyból, ment Kiliara és ott volt dolgok felől való tractajok, és úgy mondják, hogy ilyen végzést végeztenek volna, úgy hogy a lián Budságban maradjon, de a