Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)
34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok
szultánok, ugy mint Galga és Nuradin szultán menjenek Krim felé az magok hadaival; Galga szultán peniglen el is menjen, még ha eddig is nem indult és az után Nuradin. Az hán felől sokan sokképpen mondják, hogy mely felé mégyen és mikor, de bizonyosabb az, a mint én gondolom, hogy valamig fő nem lészen sohova sem mozdul, az után a merre gondolhatja, hogy alkalmatosabb lészen menetele arra mégyen. A nyelvek, a kiket elfogtak volt tatárok Neper vize mellett, úgy halljuk, hogy azt mondták volna, hogy a muszkák és kozákok nagy és erős hadakkal érkeztenek arra felé végekben és azokra az városokra, az melyeket tavaly építettek volt a Szamar vizén, és mihelyt múlik az húsvét napja, mindjárt minden múlatás nélkül megindul Krim felé és más felé is a merre lészen útja; az mely dolog úgy gondolom rövid időn jobban és bizonyosabban megértetik, mint lészen onnét felül is. Egy Jégen passa az mely törököknek rebellise volt (az mely felől Ngod is hallhatta) nem akarván magát megadni, hogy könnyön megöljík az vezér parancsolatjából, ő elfutott volt valami jó s megesküdt akaróihoz a kevés számú hadával együtt, az Arbanas bégekhez, gondolván azt, hogy nemcsak haláltól magát menthesse, hanem az ellenséginek is ellene állhassa; azok pedig megöltík őket, és másokat is a fejeket portára küldték, ez penig mostanság esett. Az elmúlt napokban Thököli uram is a maga embereivel és valami kevés számú törökkel, az melyek Divinben vadnak és valami kevés tatárokkal, az kiket mellette tartja, menvén föl a Dunán egy erőtlen Palánkra Porecsre, a holott lévén valami szegénység s parasztság égetvén ott, nímelyeket levágtak, a többit, asszonyt, leányt elrablottak, és onnét ismét Divinben visszajöttek. Úgy liallatik és hihető, hogy valami confusió vagyon majd mind az egész török imperiumban: a pedig meg is lehet, mert az nagy és rettenetes kimondhatatlan adózás mia, a mely miatt nyögnek az szegények, de kiváltképpen a keresztyénség, úgy hogy csak az isten tudja, mire mehetnek. Én Ngodnak az után is mindenkor, ha mi oly méltó és illendő bizonyos híreim occurrálnak, mint jóakaró atyámnak Ngod kívánsága szerént jó szívvel, szeretettel Ngodat tudósítani el nem mulatom. In reliquo Illustritatem Vestram Divinae reconimendamus protectioni. In Bukurest 11. Április. Anno 1689. Illustritatis Vestrae filius et vicini benevoli (oláh aláírás.)