Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - IX. 1687. szept. 19—22. Eadnóti delegátió

1687. SZEPT. 19 — 22. 25 fejedelem — szaporán hirdetik: »melynek mi egészben hitelt nem adhatunk semmiképen, a ratió sem dictálja azt, hogy megverték volna a törököt, különben sem volt annyi ágyú vélek, mint a mennyit hirdetnek.« IX. Hiában biztatták a delegátusok magukat azzal, hogy a törökök vereségeiről szóló hírek túlzottak, s most legalább egy ideig otthon pihenhetnek: ezen reményükben megcsalatkoztak. Azt hitték, hogy a múlt évi. Scherffenberg-féle invasióhoz hasonlótól az idén meg lesznek kiméivé, pedig most még ennél is sokkal veszélyesebb fenyegette őket Báró Houchiu szathmári parancsnok szept. 14-én hadsegédét hozzá kiildé, hogy, miután ő mint a lotharingeni berezeg követe Erdélybe akar menni, azonnal küldjön elibe NagyBányára kíséretet s menedéklevelet.

1) A fejedelem s tanácsurai bizonyosra vették, hogy ez a küldetés a téli beszállásolásokkal áll kapcsolatban, s sürgősen intézkedtek, hogy a delegatió szept. 19-re újra összejöjjön. De a tanácskozásokhoz csak 21-én fogtak. Elhatározták, hogy a bajor választónak s a lotharingiai berezegnek négy paripával kedveskednek s azok elvitelével Yay Mihály bízatott meg. A Kővárban levő lovakat Horváth Ferencz vigye el egészen addig, hol Caratfa tartózkodik s egyet adjanak Caraífának. A német kísérők számára 25 aranyat utalványoztak. Utasításba adták Horváthnak, hogy tudassa Caraífával, hogy az a szállongó hír, mintha Kornis Gáspárnét el akarnák fogatni, s nem engednék meg, hogy emberei Erdélyben szabadon járjanak, valótlan, valamint az sem igaz, hogy Tholdalagliy Jánosné szolgáit eltiltották az Erdélybe való bejöveteltől. Intézkedtek, hogy a várak úgy mint Huszt, Kővár, Szamos-Újvár, Déva, Kolozsvár kellőleg láttassanak el búzával. ') Törv. és Okiratok LXV.