Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - IX. 1687. szept. 19—22. Eadnóti delegátió

Elintézték a szászok által beadott postulatumot, melylyel az ellen panaszkodnak, liogy az ország törvényei s határozatai megsértésével, ingyen postálkodással s vecturával terheltetnek s e sérelemnek orvoslását kérték. A delegatió a szászok előterjesztését tárgyalásba vette s a legapróbb részletekig szabályozta, személyenkint elrendelvén, kiknek tartoznak postálkodással s vecturával, mikor »a haza szolgálatjában járnak« s a fejedelem ki is adta arról az edictumot.

1) A régi restantiák behajtására a július 26-iki országgyűlésen kiküldött biztosok beküldötték mentségüket, hogy a delegatió ülésére nem jöhettek el. mert a behajtás soknehézséggel jár, a munkának félbehagyását pedig akadályosnak és károsnak is találnák.

8) Minthogy a lotharingiai herczeg követét október elejére várták, ezúttal eloszlatták a delegatiót, azonban elhatározták, hogy október 2-ára Radnótiira újabban összejőjenek a delegátusok.

3) Ez alatt Bécsben Gyulay is megkapta a végválaszt. Addig, míg a harcztéren nem dőlt el a hadjárat sorsa, a kormány sem akart döntő lépést tenni Erdély irányában. A császár kihallgatáson fogadta ugyan Gyulayt. de a »conferentia«, a minisztertanács, csak biztatásokkal tartotta. Hiában sürgette a diploma megváltoztatását, arról hallani sem akartak, hiában hangsúlyozta, hogy ők nem subjectusi, hanem confoederatusi akarnak ő felségének lenni, erre viszont azt mondták, hogy Erdélynek e vállalatában segíteni kell a császárt.

4) Végre, szept. 27-én, kiadták a választ: szeretne ugyan ő Felsége segítni az erdélyieken a beszállásolások ügyében, de ez a dolog a lotharingiai herczegre van bízva, s a császár meg van győződve, hogy ő tekintettel fog Erdélyre lenni, valamint ő Felsége is tekintettel lesz az ország kívánságaira.

5) ') Alvinczy II. 174—178. 11. 2) Törv. és Okiratok LXVII. b). >) Alvinczy II. 178. 1. *) Törv. és Okiratok LXV1II. s) Alvinczy II. 210. 1.