Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

teknek elküldjük. Azt penig az újjábban bejövő hadakra nézve későllők várni, lianem szomorúan írhatjuk Xgtoknak kglmeteknek, azt mondja, nincs semmiképpen hatalmába azoknak bé nem bocsátása, mert Bécsből azoknak béjövetelekről való ordinantia, melyet ő igen neheztel és igyekezte is Bécsbe írása által elbontani, mert maga is látja az abból kijövő sok akadályokot, és fél mindezeknek az hadaknak megszűkiilésétől, és mindazok miatt a maga becstelenségétől, mindazáltal most is újabban eleikbe postán küldött, és megírta, hogy subsistáljanak, valahul éri az embere, már az hul lészen, megválik, de azt mondja, hogy avval a portiószám Erdélyen nem nevekedik és parancsolatja vagyon felőle, hogy urunkkal ő Ngával ügy accommodálja azoknak a regimenteknek dolgát, hogy minél kisebb és tűrhetőbb akadályokkal, vagy azok nélkül legyen tartások, melyben ő talált is jó módot, a melyet egy két nap alatt communicál velünk, mi lészen az, akkor válik meg, de az akármint legyen, ez kettőről szükség Ngtok Kglmetek gondolkozzék. 1. Caraffa uramnál próbálja mi urunk, utána írván, ha künn maraszthatja. 2. Parancsoljon idején a szélekben. hogy ha érkeznek, kik legyenek commissariusi, és mivel tartsák, hogy a szegénység inkább ne romoljon, előttök futás ne legyen, mert úgy mindent elpraedálnak. Azok igen sokan nem lesznek, ha commissariusok lészen, és a már kiszállított kolosvári számos újvári etc. élésből pro interim sustentáltatnak, mégis tűrhetőbb lészen, ettől ugyan fenyítékjek leszen írás által. Gondoljuk hulmi szavaiból, talán a több hadak közzé osztja, de e csak vélekedés. Az Istenért az élés a Imi ni str at, iájáról erősen provideáljon kglmetek és a pénzről, hogy ad 1. Januarii meglegyen hiba nélkül, mert azt igen kéri felette, és sok gonoszt mond kijőni belőle, ha hibázik, külömben jóakaratját igíri mindenekben tehetsége szerént. De úgy látjuk, mindenütt csak megkívántatik a mészárszék s a pincze, mert Ő ugyan azt mondja, hogy a marhát lábán is elvennék, de olyan sok válogatással, hogy a szegénység is elúnná a sok visszahajtogatását, és a miatt az had is megkoplalna, azért jobb csak a fonttal hozzá, amit a szegény ember kaphat, akár borjú, akár ökör légyen libra controversially decidat. Ebből mü azt a gonoszt látjuk kijönni, melyet objiciáltunk is, hogy marha szám lévén kapú számra vetve, aki kisebb marhát viszen, megcsalja azt, aki nagyot viszen, mert maholnap ismét marhát kell felvetnünk, és akkor az ártatlan pótolja ki a vétkes, vagy rossz marhájú ember dolgát; arra azt mondja, hogy legyen jegyes kinek-kinek a marhája s