Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

d) A decz. 8-iki jelentés. Xgtoknak és K,elmeteknek ajánlom alázatos szolgálatomat. Alázatosan kelleték Xgtokat Kglmeteket tudósítanom. Az estve nyolez óra tájba hivatott vala generál uram ő nga, azt gondolám valami jó dolog végett, azomba rettenetes indulattal kezdé el beszédit minemű megbántódott ember légyen az erdélyiek miatt, azt gondolta, remittálnak valamit az ellene elkezdett dologban, de naponként szaporítják. ilion most is úgymond minemű méltatlan panaszokat küldöttek ellenem Szebenbe Falchehaim uramhoz (akkor a difficultásokról elévete egy idézést), de cominissarius uram mint diseretus úri ember tudván, hogy én mindenkor is hadi disciplinát szoktam tartani, nem hitte, hanem hozzám küldötte. Xem gondolták-e meg az erdélyiek, hogy még énnekem Szebenbe nem készítettek akasztófát, mit itílnek felőlem, hogy nekem Szebenből parancsolnak, még nagyobb helyekről sem, sőt inkább én parancsolok rövid nap másoknak, holott én is fejedelmi familia vagyok etc. Sok volt a beszéd. Ali hasznom nekem is sok írással Xgtok kglmetek füleit terhelnem, ha akarnám sem írhatnám meg, se ki nem mondhatnám minemű rettenetes indulattal, fenyegetéssel volt teljes beszéde. Én is amint lehetett megfeleltem, s oly kiáltással voltunk ketten, hogy csudával hallgatták, végtire elunván a sokát, kijöttem, mert se szómat, se ratióimot, se a mentségeket meg nem hallgatta. Én soha olyan embert többet nem láttam. Másnap reggel audientiát kérettem tőle, akkor is olyan constellatióban találtam, még az. szine is elváltozott, elsőbben nekem sem akart szólani. Azomban én az urunk ő nga parancsolatjában includált difficultásokat proponáltam, melyek nagyobb részint ennekelőtte is fenforgottak. Én semmi jó választ nem impetrálhattam. Alert immár nekem szómat sem akarta elvárni. Annak oka, és fundamentuma az, miért hogy elsőbben Szebenbe küldött Xgtok kglmetek ellene panaszolni, ha mit vétett volna vagy maga ő nga, vagy vitézi, elsőbben magát kellett volna megtalálni felőle, tudták azt, hogy Szebenbe senki neki nem parancsol: annakfelette az igaz nemességnek, becsületnek, jó rendtartásnak regulája is azt kivánta volna, így kész lőtt volna megorvosolni minden excessusokat, de minthogy immár két versen így exacerbálták, ha mi jót akart volna is cselekedni. ezután nem míveli. Egyébiránt is azt mondja, mind