Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)
33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok
magát személyében (mivel azokat is magára tudja a mikkel alatta valóit vádolják) mind vitézit hamisan vádolták, mert soha még eddig egyet sem tudtak megnevezni se Pétert, se Pált akikre vádolhattak, ha százszor panaszolkodnának is, de ha meg nem nevezik, ki cselekedte, mind hamisnak mondja s haszontalan előtte, mert ő nga egynek vétkiért, compániástól a császár hadát fel nem akasztatja. Ilyen oechonomiátok vagyon nektek, ilyen emberek vagytok ti; semmi dolgotoknak jól végire nem mentek s ilyen embert, mint én, mindjárt akárki hamis vádolására böcstelenítetek. azt tudjátok, hogy avval engem mindjárt megfeszíthettek, császár hadaira is fundamentum nékűl mindent reá fogtok, de meglátjátok rövid nap mi lesz a gyümölcse, minthogy barátotokból ellenségtekké csináltatok. A szegény vásárhelyiekre fenyegetődzik erősen s azt mondja, hogy ha meg nem alkhattak a mostan ott levő compániákkal, azokat falukra onnét kiszállítja s olyan capucinusokat viszen helyekben, hogy azok eleget tesznek nékik. Haszontalannak is látom én ez ellen Szebenbe panaszolni, mert semmiképpen onnét nem dependeál s mind több több rosszat követ el, ahol hatalma vagyon, mivel engesztelhetetlen haragú ember. Most levelet küldött Vásárhelyre a tiszteknek, mindjárt inquiráljanak minden dolgokról, megakarja hamisítani, hogy a vásárheliek, úgymond, hamisan panaszolkodtak, ha penig valami igaz lött volna is benne, mért nem panaszlottak elsőbben ő ngának. Hogy penig annyi exactiókat, dúlást, fosztást. praedálást, excessusokat töttek volna a vitézek, azt sem akarja semmiképpen elhinni, miérthogy csak egyet is meg nem neveznek közülök, annakfelette a salaguardák is régen immár mind bementek statiójokban, azért azok sem cselekedhették. Az ördögök elszaggassák ezerszer a lelkét s több átkokat is mondott: ha senkinek is ezután saláguardát ad akármi szükségiben, noha reá vötte volt immár az elméjét, látván hogy a közönséges jó úgy kívánja és hogy ha a fejedelem is akarja, hogy adjon, de immár nem cselekeszi. A hatezer forint felől melyet a beszterczeijek adtak azt mondja ő nga: nem lévén magánál költő pénze, zálogjára kérte a beszterczeiektől azt a pénzt, tízezer forint érő pohár székit s ezüst tálait adta volna kezekben: de a városiak annyi becsületet töttek ő ngával, hogy zálog nékűl adták, melyet mennél hamarébb nekik maga pénzéből megfizet, vagy ha halad a dolog, minthogy nem megyen olyan hamar ki Erdélyből, portiójába tudathatik ő ngának, abból kára az országnak nem következik. Voltak továbbá olyan difficultások felírva a jegyzésben,