Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

LXXIX. 1687. nov. 4. Az oláh vajda a fejedelemnek portai híreket ír. Illustrissime princeps, domine fráter, amice et vicine nobis benevole. Xagod levelét bírekrűl való tudósításival együtt szolgánk visszaérkezésével együtt böcsülettel vettük; Xagod birodalmában németek bemenetelit és némely várokban praesidiumok helyheztetésit, az mint Xgod írja, azon valóban búsulunk s bánjuk, mivel bizonyos dolog az, hogy midőn valaki a szomszéd házát kedve ellen háborgatja, az mellette lévő szomszéd is semmi jót nem várhat, mely dologról nincs mit mondanunk, hanem csak az mindenható Isten csendesétse és alkalmaztassa mély és szent bölcseségivel, az mint ő szent felségének tetszik az erőteleneknek javára. Portára menő Sárosi János uram után embere által küldött Xgod levelét is vettük, melyben kíván Xgod bennünket késedeleni nélkül segítségünkkel hamar mehessen, melyet megcselekedvén az Xgod méltóságos tekéntetiért, haladék nélkül innét is megindíttatván, előtte lévő útját continuálta. Hírek iránt is kívánván Xgod bennünket portán fönforgó állapotokról, ne neheztelnek tudósétani Xgodat; ez iránt is akarván az Xgod kívánságinak eleget tenni, ezt írhatjuk Xgodnak, az mint mi is bizonyosabban érthettük, postáink érkezvén úgy Constantinápolybúl, mint Drénápolybűl; Constantinápolybúl kapityhájáink azt írják, hogy hatalmas császárunk fényes portájára hivatván néhai Kiöprűli fővezér fiát, az ki rendeltetett volt az Bogáznál lévő várok vigyáztatására, kinek is neve Musztafa passa, és portára érkezvén, mindgyárást kaimékámniá álléttatott, azután másodnap. az mint némelyek mondják, talám hatalmas császárunk azt vélte, hogy az rebellált had azzal contentálódnék, és megállapodik, tartózkodván az Constantinápolyban való menetelt ül. a végre küldött ő hatalmassága, hogy az fogságban lévő helyben ölettetnék meg Szuleimánn passa fővezér, fejit penig küldötte az mostani fővezér Sziaus passához ő Xgához, és az táborhoz, de az mint értjük, ők azzal sem elégedtek meg, mivel mind azon vannak, hogy Constantinápolyban menjenek. Előbbeni kaimékám Bedzep passát is az hova bújt volt el, megtalálták, elárúlván egy török, az ki látta volt, ötszáz aranyért, kiket Bosztándzi hassa igért volt azoknak, az kik mondanák meg, az hova bújt el; és megtalálván vitette fogságban, de még eddig nem értettük, hogy