Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

megölettetett volna. Fővezér Ibrahim passa fejét is (az ki Szulimán passa előtt volt fővezér) nékünk úgy írják, hogy Rodus szigetinek várábúl való exiliumjábúl, fejét vitték volna Constantinápolyban. Mondják, hogy nagy búsulásban vadnak, úgy az porta, mint más nagy rendek, látván azon rebelliseknek zabolázatlanságát. Drinápolybúl is fővezér urunk ő nga mellett levő emberink írják, hogy ő ngával levő táborral együtt oda érkezett 25 praesentis Drinápolyban, s mindenképpen azon van, Constantinápolyban ne menjen, de az szpahiák az janchársággal együtt igen fönzöndültek volt ellene, magukhoz vévén egy boncsiukját is, megindulván, előre akartak menni, de fővezér urunk ő nga az hadaknak egyik rendbelit maga mellé vévén, megtartózkodott és nem akart megindulni, és ügy maradott meg akkor, mindazonáltal még bizonytalan, ha ő nga megmaradhat-e Drinápolyban, avagy el kelletik mennie, nem sokára ezt is megérthetjük. Mondják ezt is, hogy mások is azon lármaszerzőknek az alacsonyában ölettettek meg közülük nem sokan, ennek is végit és megállapodásokat miképpen lehet meg nem tudhatjuk, egyedül csak az Isten tudós benne. Szakcsinál lévő Szerásztyer passa ő nga mellett lévő kapityhánktűl is jött postánk oly hírrel, hogy megindult volna Szakcsirúl, 25. Octobris az szultánnal együtt, ki Budzákban volt, az készen lévő élésekkel együtt Kamenitzben, nékünk is parancsolván ő nga, valami hátramaradt restantia élést mi indíttatnék meg késedelem nélkül érné el az több élést, vihessék együtt, mely dolog végett parancsoltunk arra rendelt híveinknek az ország véghelyeiben, az hova gyűjtetett volt, a mennyire lehetett, és amint lehet csak indítanák meg s vinnék az praefigált helyre, noha egyedül csak az Isten tudja, mely ügy gyei-bajjal és mely nagy fogyatkozásával vagyon ez szegény hazának, de mit tehetünk? Lehet hogy sok bűneinkért, és ez megnyomorodott haza lakosinak bűneiért vagyunk nagyobb Ínségben és nagyobb szorongattatásban, mind sem mások; mindenekben legyen Isten ő szent felsége akaratja. Hasonlóképpen mi is kérjük Ngodat, hogy a részrűl is, ha mik újulnának, az ott kinn fönforgó állapotokról ne nehezteljen Ngod tudósítani, hasonlót követvén mi is Ngod kívánságiban, szomszédságos atyafiságunk szerint. Quibus in reliquo Illustritatem Vestram bene valere desideramus. Datum in civitate nostra Bukurest. die 4. Novembris. Anno 1687. Illustritatis Vestrae fratres, amici et vicini benevoli oláh aláírás: io Serban voevoda.