Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

magokat az athnáméhoz nem tartásban, mint frusztralodtunk, és arra nézve az magyarság szive mint idegenedett volt el a fényes portától: mi Beszerment elrontván, Kallót, Károlyt jó dispositióval hagyván, a magyaroknak a Tiszán innen való földet jó securitas alatt quártélyúl hagyván és oly reménség alatt megtérvén, hogy Musztafa vezér a fogyatkozásokat megorvosolja, mi is tavaszig a magyar nagy urak elméjét újobban disponáljuk és akkori tavaszkor jobb móddal kezdünk a hadakozáshoz Sárosi uram jól tudja. Azonban Tökölyi mint csinálta magához azon szerdái t, és az áltál a budai vezért, és az athnámé tőlünk mint vitettetett viszsza, nekünk is mint parancsoltatott meg, hogy tovább az magyar dolgokhoz ne szóljunk, mind magától Musztafa vezértől, mind azután Fülek alatt a budai vezértől, és mely böcstelenűl tractáltattattunk, sanczoltattattunk, azt is jól tudja ő kglme; azután az bécsi táborozás alkalmatosságával, micsoda levele által exuált bennünket Tököly, és az egész országot, hogy néki sem dependenter, sem independenter nem kellünk s rosszűl folytatván dolgait, mi vége lőtt tudja azt is ő kglme, úgy azt is, mig kezünkben volt azon dolog, mennyi munkával, költséggel, magunk birodalmának pusztításával sustineáltuk, és hogy jutalma mind ezeknek az nagy böcstelenség lett. Jól eleiben adván azért az vezérnek ő ligának, megmondhatják, minthogy azon materiában az megöletett vezértől lett az akadálytétel, és maga is ő nga arról való nékünk lett instrutióját két ízben is változtatván úgy Munkácsnak is kezünkben való bocsátásának igéretit is, megmondván, ha pénzt itt küldött volna, jó részét a német hadaknak elvonhattuk volna, az minthogy a Munkácshoz ment hadak is már a mi alkalmatosságunkkal állattak volt el a német mellől, mivel az ő nga intimatiója és pénzbeli igéretire nézve már munkálódni kezdtünk volt (mely is nem kevés költségünkben tölt) azon dologban való szolgálathoz való alkalmatosságok, annyi akadályokkal, alkalmatosságokkal vétetődvén ki kezünkből, azt vélvén már azokból az magyar nagy urak is, hogy semmi közünk azon dologhoz nincsen, bajos volna hozzá nyúlnunk, nem is reméljük, hogy valami hasznot vehetnének. Azoknak is elméjek három felé miképpen vonódhatnék? Egészlen már minden várak a német kezénél lévén, a magyar tiszteket is taliter qualiter helyben állítván, nagyobb részét a magyaroknak kivált az nagyát magáévá tévén, a német mellől azokat el nem vonhatni. Tököly is noha kevés haszonnal, de naponként igyekezi maga részére vonni őket. és így mi mint avatnók közökben magunkat ? Látván, vévén is észre az