Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

magyarok mint feljebb is írók, a mi alkalmatosságunk mennyi ízben bontatott meg az fővezérek alkalmatosságával. Egyébaránt is ez országbéli nemesi vitézlő rendek a három esztendei ez országon kívül és benn az hazában való tizennégy, tizenöt esztendőktől fogva, miólta az magyar dolgok fenn vadnak, hadakozás, táborozás együvé s másuvá való fizetés miatt minden esztendőben az adót is megkelletvén adni, az hadakozásra teljességgel alkalmatlanná lett. Ez szerint azért eleiben adván jól az dolgokat a vezérnek ő ligának, vagy cedál, vagy oly bizonyos csalhatatlanul ratiókkal való valóságos Ígéretekre mégyen. akármelyiket cselekedje ezek közül, ha cedál a ratióknak jó; ha penig az Ígéretek tételénél mégis tovább is kévánná azon dolgot, vagy ha felettébb megharagudnék, rescribáljon kglmetek, de sem egy. sem másképpen becsületes tanácsűr s delegatus híveink conclusuma, duplas voxa szerint ne concludáljanak, mert arra ő kglmeknek sem authoritást, sem plenipotentiát nem adunk. 5. Azt írván nekünk kapikihánk most Eszéktől, csak etfectuáljuk az fővezér ő nga parancsolatit, azt mondotta a fővezér minden eddig való dolgaink amnestiában mennek. Menjenek végére ő kglmek mit ért ő nga azon, mert mi semmi vétkünket nem esmérjük, sőt minden praedecessorinknál nagyobb hűséget praestáltunk. 1. Az ország mi kezünkben pusztán jővén, mindjárt fejedelemségünk kezdetében mennyét költöttünk a mellettünk levő török hadakra, bennlevő nénietek exturbálására, székelyhídi, kolosvári németek a német császár hűsége mellől való elállításra.. 2. Barcsai Ákos igérte nagy summának nagy részét mi adtuk meg. 3. Két vagy három ízben is mennyi élést vitettünk a táborra. 4. Az egynéhány úttal az országon általment tatárokra, oláhokra mennyét költöttünk. 5. Az magyarországi dologra s hadakra többet expendáltunk kétszázezer tallérnál. 6. Az háromesztendei hadakozásra mennyét költettünk, mennyi híveink emberink holtanak meg s vesztek el, s mennyét kellett adnunk, kedveskednünk vezéreknek, passáknak. 7. Béldi Pálért (kik nékünk árulóink voltanak) alkalmatosságával minemű summát kelle fizetnünk, sok hűségünk után ugyancsak onnan veve Csáki László alkalmatosságot a porta s ellenünk való dolgokra.