Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

CXXXIII. 1686. j an. 16. A fejedelem üdvözlö-levele az új nagyvezír

nek. Excellentissime dne mihi gratiosissime. Literis Excel. Yrae, medio magci legati sui, gratiosissimis ad me allatis stb. (Közölve Török-Magyarkori AUamokmánytár VII. 128. I.) Datum in civitate mea Cibiniensi 16. Januarii 1686. Exltiae Yrae servitor paratissimus D n o supremo v e z i r i o. (Gróf Kemény József: Erdélynek Története Eredeti Levelekben. XXX. kötet.) CXXXIY. 1686. j an. 17. Nagy István portai követsége. Instructio pro generoso Stephano Nagy de Vízakna ad f u 1 g i d a m Portám a b 1 e g a t o. 1686. 17. Januarii Szebenben. (A bevezetés s az első öt pont megjelent Alvinczy Péter Okmánytár I. kötet 76. I. Azután így következik.) 6. Holott pedig azt ítilhetjük az római császár ő felsége resolutióiból, nem idegenek teljességgel a békességtől, azért nékünk is ellenkezőt követnünk semmiképpen nem tartjuk tanácsosnak, sőt hogy az fényes porta is az pacificatio iránt közelebb való dolgokra condescendáljon, specificálván in particularibus akaratját, és bennünket kívántató módon instruáljon s segítsen, szükséges, egyébiránt mint oly nagy dologban tarthatunk, szíves fáradozásunkban meg ne fogyatkozzunk, az minthogy az előtt is kérdésben tétetett, micsoda fundamentummal akarjuk azon nagy dolgot munkában venni. 7. Tovább megmondhatja azt is, úgy értjük most is, az római császár hadait szaporíttatja és noha azinint levelében is írja, az sok vérontásnak megszűnésére nézve nem volna idegen az békességtől, de ha abban mód nem lészen, igen bízik, hadainak számát mindennap nevelvén, győzedelmeskedéséhez. Megmondhatja azt is, az lengyel király is hadat kezdett fogadni, de mi végre, nem tudhatni.