Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

8. Ha az adó dolgára fokad az beszéd, megmondhatja: azmint hatalmas császárunk minapi resolutiója is tartja, az fényes portán is nyilván vadnak az mi sok bajoskodásink s külömb-külömbféle szorongattatásink, mert az elmúlt esztendőkbeli hadakozások és az szertelen drágaság, rendkívül való költség s egyéb rajtunk forgó alkalmatlanságok is annyira elfogyatták ez országnak lakossit, hogy sokan élhetetlenekké lettenek. mégis mindazáltal éjjel-nappal azon vagyunk, minél hamaréb administrálhassuk; de ha Isten ez fenforgó állapotokat le nem csendesíti, nem hisszük, adónknak praestálására ezután semmiképpen érkezhessünk. Ha hol pedig azon hadak bellyebb jövetelekkel és feltett céljok szerint való insolentiájokkal bennünket provocálnak, kételeníttetünk mi is fegyvert fogni és egyéb magunk oltalmára szolgálható remediumokhoz nyúlván, nekiek resistálni s továbbról is a fényes portát tudósítani. 9. Ultimarie az fővezér ő naga mostan hozzánk küldött követ űr híve által tött üzenetit megértettük és azon dolgokról meghitt belső tanácsúr híveinkkel beszélgetvén, ugyanaz ő naga követ úr liive által választ tettünk. A mi pedig az ő naga levelének continentiáját illeti, azt is megértettük és communicatis consiliis, ő ngának resolváltunk, meg is nyugtathatja ő naga elméjét rajta, hogy mi a mint eleitül fogva a fényes portához mindenekben és mindenkor tartozó igaz hűségünket s engedelmességünket is megmutattuk s meg is bizonyítottuk, ezután is hátraállók lenni semmiképen nem akarunk, sőt szerelmes fiunkat is a fényes portához való tökéletes hűségben nevelni s ahoz szoktatni munkálódunk és noha, mint eleitől fogván, mostan s ezután is igyekeztenek s igyekeznek is gonosz akaróink bennünket az fényes portán kétségben s kedvetlenségben hozni, de a mi már sokszor s még pedig igen szoros állapotokban is megtapasztaltatott igaz hűségünk s kész engedelmességünk jó emlékezeti mint az elébbenieket, ügy azután valókat is megszégyeníthetik, a fővezér ő naga már minket alkalmasint ismér és tud. ezután is a mi az fényes portához és magához is tartozó hűségünkben tökélletes megnyugott elmével légyen és ha mi vádlóink találkoznak, hitelt ő naga nekik ne adjon, sőt kegyes füleit a mi alkalmatos üdőbeli meghallgattatásunkra is meghajtani méltóztassák. Közhírrel az hozzánk közel lévő végekről halljuk, hogy hatalmas császárunk parancsolatjából az német ellen való hadakozásra az hatalmas tatár hám hadaival az mi országunkon szándékoznék általmenni, melynek csak hire is bennünket felettébb irtóztat. Akarván azért jó idején az