Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)
32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok
Barcsai Mihály uram Petróczi uramhoz s onnan Tökölyi uramhoz menvén, együtt jártam ő kegmével, de én se akkor, se másszor urunk ő naga s ország veszedelmére, vagy valamely privatus ember romlására czélozó gonosz szándékát, vagy cselekedetit eszemben nem vettem s nem tudom, mert ha effélét vettem volna észre, eddig ő nagának értésére adtam volna. Anno vicissim et die praenotati* in praespeciticato oppido Celsnis Vrae Fogaras, domoque nobilitari egregii Thomae Gyulai de Fogaras ibidem et vico vulgo KisGalacz-utcza vocitato, fassio ejusdem modo in praemissis clarius expresso recepta est hoc tenore: 6. Testis idem egr. Thomas Gyulai ann. circ. 65. cit. jur. exam, fatetur: Immár huszonharmadik esztendejében (fordult?) miolta ő nagokat szolgáltam s Barcsai Mihály urammal ö kegmével egynehányszor voltam imide-amoda s Törökországban is követségre, de én sem egyszer, sem másszor ő kegmének a mi kegmes urunk ő naga. ország, vagy valamely privatus ember ellen való gonosz szándékát s veszedelmes munkáját eszemben nem vettem, s nem tudom, sőt mikor én ő kegmével voltam, nállam nélkül sohova ő kegme nem akart menni s nem is ment, hiszen az isten is megvert volna, ha valamit ő naga ellen eszemben vettem volna, mégis ő nagoknak meg nem jelentettem volna. Eodem similiter anno et die apud aedes nobilis Davidis Csizmadia de dicta Fogaras ibidem et piatea vulgo Vargautcza nuncupata testis infra annotati fassionem modo in talibus observare soli to recepimus hoc tenore: 7. Testis egregius dnus Stephanus Keczeli de Tarras ann. circ. 30. cit. jur. exam, fatetur: Én az feljebb elmúlt somlyai alkalmatlanságból az hazát követő búsulás alkalmatosságával Váradra menvén Barcsai Mihály urammal, mind az úti ő kegmével való társalkodásomban, s mind pedig Váradon levő követségnek folytatásában, úgy az Ábrahámnál lőtt executiónak idején is semmit egyebet kegmes urunk és az hazához való hűségénél nem vettem eszemben, hallottam azt is tőlle, hogy nem szánja vérit kegmes urunkért kiontani. A mi privata personák ellen való munkáját illeti, olyat is én nem tudok, mivel tőlle nem is értettem, hanem egykor a mi kegmes urunk Ebesfalván létében panaszát értettem, hogy volna indignatio reája, de ő kegme mivel senkinek semmit rnem vétett, lelkiisinéretinek csendességével fekszik s kel. Én tábori expeditióban mellette nem voltam ő kegmének s abban semmit nem tudok.
