Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

1679. DKCZ. 10. fejét köté bele, ha így nincs, az mint mondja. Mi is állítók, hogy így van, az mit monclnnk. De nem hagyának sokáig perleni, hanem Sárosi nramat megfogatta az vezér s elviteté s nékem megparancsolá, hogy írjam meg Nagdnak s az országnak, hogy megparancsolta volt his császár, Ngod megölesse azokat, az kik az törököket levágták, de mivel Ngod meg nem cselekedte, különben his császár nem . . . (hanem) bizonyos summa pénzt kiván .... nekem penig megparancsolá, hogy legyek vesztegségben, mert addig választ nem ad, míg Ngodtúl válaszom nem jtí. Itt penig csak azt várják, hogy ha olyan válasz jű, hogy nem jű pénz ide, mingyárt fegyvert küldenek az ország ellen, az pénzt is megveszik, az váradiak levágását is visszavágják; az hódoltság állapotját csak discursusra sem akarják venni sem az tihaja, sem az cancellárius, sem egyik, sem másik, míg ezt le nem csendesítjük; csak szinte most is megpróbáltam Maurocordatus urammal, hogyha ezt az dolgot, az határ állapotját együvé vonhatnók, adnánk bizonyos Ígéretet, de megmondá, ne is próbáljuk, míg ezt le nem csendesítjük ; azért Ngod igen sietőn tudósítson, mi tevők legyünk, mert én Ngod s az ország híre nélkül, megmondtam, hogy nem Ígérhetek. Olyan embert küldjön penig Ngod ide, az kivel szóval is beszélhessen az ember, csak ügy gondolkozzék Ngod, mi már itt benne vagyunk az ... . de bizony nem sokára oda is elérkezik (s válasz) jöhet, Maurocordatus uramot eleget kértem csak szintén most is, hogy írjon Ngodnak, de azt mondja: nincs parancsolatom reá, hanem Kgldnek vagyon, mit tudnék írni én is egyebet, hanem hogy azt izente a vezér: harmincznap alatt válasz jííjjön ezen dologra. Az tihaja felhivatta volt Keczeli uramot, az meg azt izente, hogy valamit az vezér parancsolt, mingyárt írjam meg, s azt is, hogy az kik az váradiakat levágták, ügy mint huszonnégy katonát, Váradhoz közel ölessen meg Ngod, hogy az váradiak arrül tehessenek bizonyságot; de azok nem . . . (hanem) az pasával kellene közleni az dolgot, bár csak ötöt vagy hatot öltek volna meg holmi tolvajokat. Az kapucsi előtt magok azt mondják, a kik jóakaróink, hogy semmi nem lett volna ebben, de most azt is megkívánják, az summának megfizetését is azon kivűl. Ezek után istennek gondviselése alá ajánlom Ngodat. Datum Constantinopoli die 10. Decembris, anno 1679. Ngod alázatos szolgája Székely László mp. és Keczeli András mp.