Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)
31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok
1679. okt. to. 67 A jelentés fordítása. 1679. oktober 1<>. Konstantinápoly. A lengyel királynak az ő titkárától Konstantinápolyból küldött napló tartalma. O Felsége első kérdésére. A kereszténység egyetemes békéje ngyan gondot okoz a török portának, a mely ugyan mutatkozott a törökök folytonos kérdezkedéseiben, melylyel meg akartak bizonyosodni, hogy igaz-e és állandó-e? Pár hét előtt Apafy, vagyis az erdélyi fejedelem értesítést küldött a portára, tudósítván őt, hogy a kereszténység egyetemes ligát alkot ellene, mely levél a magántanácsban maga előtt a Nagyúr előtt felolvastatott, a melyből látván a mufti vagyis a szent dolgok elnöke, hogy a Nagyúr ezen hírekre megindult és felháborodott, ezen szavakat fűzte hozzá: »Ne háborodjon óh Felség, ez a gyaurok vagyis a hitetlenek szokása, hogy látván, hogy a török hatalom le van kötve valamelyik ellensége által, egyetemes riadót fújnak ez alkalomból, de az ozmánok istene soha sem adott szerencsés véget az ő vágyaiknak és most se fogmáskép lenni, mert ő az egyedüli, a ki az égen és a földön egyedül uralkodik. Más az, hogy Apafy az erdélyi fejedelem tudtál adta neki ezen dolgokat, nem fogván fel én, hogyan kelljen megítélni ezen pontot, vájjon az ő galádságának vagy a végtelen bölcsességének tudandó-e be. Egyébként mostantól fogva, a mi Felségedet illeti bölcs belátása, szerint használhatja az irályt, melylyel jövőben Apafyval bánjon. 4. A mi a német császár és a franczia király közti fegyverszünetet illeti, nem lévén még semmi határozva, ez az ok, a miért a törökök a dolog végét a muszkával tekintetbe vévén haboznak, nem adván határozatot a következő pontokra : 1. Apafy vádoltatván a császártól, hogy a lázadók védelmezője (protectora) és az ő élelmiszerük és hadi készletük előteremtője, kérelmezték büntetését. 2. Kérelmezték, hogy a porta tagadja meg a védelmet a lázadóktól és a császár ellenségeivel szemben mutasson ellenségességet az utoljára a vezér basával kötött békepontok értelmében. 3. Akarták, hogy a német kereskedők ugyanazon kiváltságlevélnek örvendjenek, mint a melyeknek a többi ország és nemzetbeliek. 4. Gondoskodtak az ő békéjük évre való m e gh o s s z a b b í t á s ár ól.