Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)
31. fejezet: 1679-1683 - XI. 1682. nov. 21 — 28.
Az 1678-ban fogságba vetett Rozsnyay Dávidot a fejedelem szept. 25-én szabadon bocsátotta, okt. 13-án hűségi fogadalmat tétetett le vele, s ezen országgyűlés alatt azok, kik nála közbenjártak, kezességet vállaltak Rozsnyayért. A gyűlést a fejedelem nov. 28-án zárta be. 1) Ebben az időben tért haza Theököly is, ki a nyáron házasodott meg, nejének, Zrínyi Ilonának munkácsi várába — s erről azonnal tudósította a fejedelmet, már nem mint alattvaló, hanem mint jó szomszéd. 2) Épen ez a változott viszony okozott aggodalmat Apafinak. Theököly most már rangban egyenlő vele, fejedelem a porta feniíatósága alatt, úgy mint ő, ura annak a területnek, melyet ő, mint elődei, országához akart csatolni — s aggodalmai voltak, ha nem versenytársa-e neki ? Erre pedig főként a portán kellett ügyelni, hova Kovács Zsigmondot, az új kapitihát, kineveztetése után mindjárt elindította. Nemsokára azután útra kelt Gverőffy György is, kit ezen novemberi országgyűlés választott meg főkövetté, az adó beszolgáltatása s a függőben levő ügyek tárgyalására. Gyerőffy decz. 4-én érkezett meg, Je sem a pénzt, sem a leveleket nem hozta magával, ezekkel Inczédy Mihály decz. 17-én. még elég jókor, érkezett be, mert másnap már szemben volt a fővezérrel. Magával vitte az ajándékokat s elég barátságosan fogadtatott. Decz. 22-én vitték fel a divánba, hogy a szultán fogadja. Kihallgatás előtt volt az ebéd s a vezér előbb őtet is »megmosdatván«, maga mellé ültette. Illendőségből az asztaltól messzire tette székét, de a vezér rendeletére az asztalhoz »jó közel téteté székét s mondá: egyél és beszélgess is.« Az asztalnál szó a magyarországi dolgokról volt. Az ebéden részt vettek a kapitihák s Inczédv is s azután következett a kihallgatás a szultánnál, hol mindannyian megjelentek s a szultán által igen barátságosan fogadtattak. Volt magánkihallgatása a vezérnél is. Theököly — mondá ez neki — azt írja, »hogy a magyarok igen megunták a német regiment, ha a porta megsegíti, behódolnak. ') Törv. és Okiratok LXXIX. *) Török-Magyarkori Államokmány tár VI. 298.
