Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - XI. 1682. nov. 21 — 28.

Igaz-e ez?« »Ha — feleié Gyerőffy — a palatínus és érsek levelét beküldi, Nagyságod hitelt adhat neki.« Általán tartózkodóan viselte magát: »ha dicsérni nem tudta, nem is vituperálta.« De már ekkor tisztában volt vele, hogy a porta a jövő évre új hadjáratot tervez, s a kapitiha, »mivel a táborozásra nincs semmi készület«, nem sokára kérte is a fejedelmet, hogy »provideáljon úgy alázatos szolgájáról«, hogy ő is elmehessen. A főkövet, Gyerőffy György, nem sokára haza indúlt s 1683 január első napjaiban kiadatott a szultáni fermán, mely tudatta Apafival, hogy »miután a német Újvár környékén több várat és palánkot építtetett, kijavított s a határszélet e szerződések ellenére háborgatta, megbüntetésére tavaszszal kiindúl hadaival«, utasítván őt, hogy annak dejében seregével együtt csatlakozzék táborához. A rendelet kézbesítés végett egy kapucsi basának adatott át. Egy más rendelettel utasíttatott, hogy hatszáz szekér élést is készíttessen. A szultán indulása márczius elejére volt tervezve. A zászlók már január 21-én kirakattak.

1) >) Törv. és Okiratok LXXXI.