Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - Törvények és okiratok

gok az ő veszedelmekre nem fordíttatnak. Kérik az fővezért ő ngát, tartassanak oly titokban, hogy az németnek fülében ne essék, mely miatt his császárunknak való szolgálatban jobban mehessünk elő. Egyébiránt hitelünk elveszvén, keresztíny jóakaróink között nem szolgálhatunk az császárnak csak kicsiny dologban is keresztíny jóakaróink előtt. Megmondhatja, az magyar uraknak az nagyjával szemben volt ; azok s az több otthon lakos űri nemes rendek óhajtva várnák az német igája alul való felszabadításokat, és hogy magok nemzetekbűi való urok lehetne, de tartunk ily dolgoktűi (itt mondja meg ezt, szeméremmel) kellett megizenniink, tartván attűl is, idegen itíletet ne vegyünk az fő vezértűi ő ngátűl, de kítelenek voltunk vélle, his császárunkhoz való hűségünknek is meg akarván felelni. Azonban tartván attűl is, ha mi következnék (minthogy meg is izenték, ha mi meg nem izenjük ő ligának, ők mi velünk mentik meg magokat) mi fogunk okoztatni 1. hogy ha az his császár feles hadait küldi reájok. annál inkább, ha azokkal valamely nevezetes várat szállat meg, az egész kereszténység fegyvere reájok ne vonódjék, és így az két fél nagy had miatt teljességgel el ne pusztuljanak, végképpen el ne veszszenek. Egyébiránt is űgy lévén az dolog, bátorságosok nem lehetvén, bizonyos atlmaméjok is nem lévén, nem merészlik his császár nagy ereit megvárni. 2. Hogy azon segítség alkalmatosságával valamely erősségek elfoglaltatik azt mondván, azért hódoltak hé his császárnak, hogy mostani tartományok, földök, várak, városok, faluk maradhatnának abban az rendben, az mint voltak az Rábánál lévő békesség csináláskor. 3. Hogy azt nem választhatnák uraknak, az kit akarnának. 4. Hogy elviselhetetlen adót vetnek reájok, az minthogy rendes adót készek adni, de felettébb valót mintsem adjanak, inkább mostani állapotjókban maradnak. 5. Hogy az rablással országok igen megpusztűlna. 6. Hogy látván az német az reá jövő nagy hadat, egy jó darab földet odaigírvén, visszatérne, és űgy ők az nagy veszedelemben maradnának. Kívánságok ez kettő: Avagy nékünk adassék szabadság az kimenetelre öt s hatezer, legfeljebb tízezer törökkel, az Oláhországbűi is adatnék két vagy háromezer lovas, mind török s oláh mi tőllünk függvén. Maga az fővezér ő nga NándorFejérvárnál lenne; az budai vezér Budánál szálljon táborban. Előre pedig bizonyos assecuratiókat kívánnak jövendőbeli dolgokról, hogy tudnák magokat alkalmaztatni, és bátorságosban folytatni dolgokat. Mert azt izenték nékünk, hogy ha his császár kívánságok szerint cselekszik ezekben.