Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

nem, kire nézve még eddig semmi benne nem tölt, de várják minden nap az választ, meg is van poroncsolva, liogy az egész nemességeket megesktittessék. Az utrumokat az kikkel az régi utromokat többittették, kiküldte : kilátszik, ki dolga, az is, mit töttenek fel. Én mindazáltal Donáth urammal az mit legjobbat Ítéltünk, ide be elkövettük, kire nézve pecsétes instructióval innen is úgy küldetik ki az embereket, hogy az mit rájok biznak. megmondják, erről Kglmeddel magával többet beszélek. Az választott embereknek az nagya Káinoki Farkas, Káinoki Bálint. Apor Lázár, Gábor deák, Jakab deák. Eresztevényi András, de jól bocsátták el. mert az uríiak ő kglmek nevekkel supplicatiót kelle beadnunk, az mint másoknak is tetszését vettük. Az deákok még jó szót sem adának, noha énnékem mindenik jó barátom, kire nézve kapitány uramhoz kelle folyamodnunk, PálJános Pál protestatiót küldött ide be, hogy Kgltek meg akarja fogatni és károsítani, melyet az széken elolvasván, bár minden jószágáért fel ne vötte volna, az mint vele bánának. Én. Asszonyom, nem kétlem, hogy Kglnek búsulása ne legyen, de bizony nekünk is elég jut benne, mivel én nekem Asszonyom olyan feltött czélom volt, hogy az gyűlés előtte Kgldhez kimenjek; ha szerit tehetem, el is megyek, de ha udvartól ide késén érkezik az válasz, kételen késnem kell, kire nézve Geréb Jánosnál Komlódon vadnak nekem leveleim, kik közül vadnak, az kik az gyűlésre szükségesek, bíztam ugyan szóval Albert Jánosra, de hogy fogyatkozás ne legyen benne, Kgld hozassa alá őköt az gyűlésre, mert én, még itt az dolognak vége nem lesz, ki nem indúlhatok, de ha vége lesz, mentest megyek, fogyatkozás eziránt is az dologban ne essék; volt egy csomó levél, az kit régen, hogy ott áll, azt ha nem küldi is. de az relatoriákot és az törvényes processualis leveleket, az kiket most utolszor keziben adtam, azok el ne maradjanak, küldjön Klgd olyan embert, az ki tudjon hozzá, inkább hozzák mind alá, mintsem fogyatkozás legyen; az Ebeni famíliával való leveleket mind elküldtem, az többit az kiket gondolhatok, hogy szükségesek, magam elviszek. Én Asszonyom úgy félek, hogy halogatjuk az dolgot: kettő lehet benne, avagy az, hogy haladjon, avagy az. hogy mi semmit ne mozdúlhassunk. éppen mikor az gyűlés lészen. akkor akarják végben vinni. rItt mindazáltal mi fundamentumoson töttük fel az dolgot. Ügy látom, az egy istennél több reményünk nincsen, bizony ő felsége nem hagy el. csak ő fgiben bízzunk, álmomban is megláttam. Posztót küldtem asszonyom három véget, itt még marad három. Az itt való emberekkel némelyekkel nem hogy véget érhetnénk, de közel sem térünk ERDÉLYI ORSZÁÜÜYÜLÉbl E.MLÉKLK. XVI. K. 20