Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

16 7 6. MÁRCZ. 273 mek azoknak, erről nem szólok, mert maga a dolog megmondja. De talám másoknak eonfedoeratiójokhoz s segítségekhez bíznak ő kegyelmek? Nincsen a világon olyan keresztyén király, se respublica, amelylyel confoederatiójak volna; noha még a confoederatióban is igen meg kellene vizsgálni, menynyire való módja van benne a confoederatusnak, hogy embert megsegélje s miképen is akarja megsegíteni ? De mivel eféle semmi realitas nincsen, egyébaránt való szép szókat én csak aernek tartok, aki maga ereje nékűl csak czimborával akar szántani, nem rak az asztagot. De talán a porta iránt való kegyelmességében helyheztetik némelyek fundamentumokat. Hol arról való athname, melyben assecuráltatott volna Magyarország, hogy hatalmas császár őket megsegíti elégségesképen, semmi határit el nem foglalja, szabadságában megtartja, és amely honoráriumot néki Ígérnek, azzal megelégszik? Ilyent nem hiszek lenni, nem köteles • hát semminek megállásár a az az hatalmas nemzet; sok ezer embernek fegyverével és halálával ha halász, kétség nélkül magának halász, úgyis hiszem, hogyha abban az hadakozásban belé elegyedik, nem szab rendet senki neki, hogy mennyi embert küldjön oda, hanem annyi ereje lészen, melynek más nem fog parancsolni; sőt inkább ő szab másnak rendet. Ebez képest valaki annak az hatalmas nemzetnek segítségéhez oly igen bízik, reménységével ellenkező gyümölcsét megtapasztalja. Mindezeket azért én így hívén, nem tartom bátorságosnak és nagy akadálytól üresnek a magyarországi dologhoz elegyedni, ha az Úristen több és jobb médiumokat nem mutat a megszabadításra. De mondhatnák kétség nélkül sokak, miképen felelsz meg hát keresztyénségednek. ha őket szegényeket meg nem segítheted? Fegyverrel nem nyúlsz az akadályok megorvoslásához ? Magánoson tőlünk aki ezt kívánja, ha tudja kevés számunkat és erőtelenségünket, midőn lehetetlenséget kíván tőlünk, semmit kíván. Az meglehet, hogy beléelegyedvén elveszhessünk vélek együtt, de ha miáltalunk rendszerint megszabadulásokat ő kglmek reménlik, együgyüen ítélnek. Mi hasznok tehát benne, hogy elveszszünk mi is? Mindezek azért az akadályok és sokkal többek fenn lévén a dologban, kételenség alatt azt kell javallanom, hogy a bécsi udvarral való tracta continuáltassék, melynek a magyar nemzethez sokszor megmutatott és mostan is naponként fennlevő keménykedését tudom, értem azt. hogy a megnyomorodott magyar nemzet keservesen érzi. ebez képest nem ok nélkül lehet nagy félelem szegények előtt a tracta és annak gyümölcse felől. De mit tudok monERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XVI. K. lg