Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)
29. fejezet: 1669-1674 - VI. 1671. nov. 26—-decz. 23. fejérvári egyetemes országgyűlés
selte, de azért olyan heves és hosszantartó vita keletkezett, hogy még mielőtt az véget ért volna, lejött két tanácsúr (Teleki, Fleischer) a rendek közé a fejedelem elhatározásaival. Két ponton megbotránkoztak a rendek, azon t. i., mely felhívja őket. hogy az elnöknek adják meg a kellő tiszteletet s hogy ne kiabáljanak olyan nagyon. Volt aztán nagy lárma; elhatározták, hogy három tanácsúr kérdezze meg az elnöktől, hogy ki mondta, hogy ők nem adják meg neki a kellő tiszteletet? s hogy a fejedelemtől az országgyűlési elnök tudja ki a feladó nevét — de azután az egész ügyet letették a napirendről. Tárgyalták a beérkezett fejedelmi válasznak egyes pontjait s némelyikre észrevételeket tettek. Megsürgették, hogy Paskó Kristóf hozassék el Fejérvárra és idézzék őtet törvény elé. A rendek a resolutiók felolvasását másnap is folytatták, délután a peres ügyekben tartottak tanácskozást, s még 14-én is (13-a vasárnap volt) a resolutiók felett tanácskoztak. Zajos ülés volt 15-én. midőn a szászok postulatumaira adott válaszok kerültek napirendre. A következő két nap zajos ülésein is folytak a tárgyalások, midőn végre dec. 17-ikén Bojér Sigmond ügye került szóba. Azzal volt vádolva, hogy mint kapitiha Bethlen Jánost, Bánffy Dénest és Fleischer Andrást azzal gyanúsította, hogy Zólyomi kezére dolgoznak. A Bojér ügyvédje azt kívánta, hogy ez a három főúr, mint vádló, távozzék el, de a rendek ebbe nem egyeztek bele. Azután a per letárgyaltatott. a director felmutat egy csomó tanúvallomást, melyek a feladó roszhiszeműségére vallottak, s végre is Bojér elitéltetett nótán. Azonban többek kérelmére megkegyelmeztek neki s arra Ítélték, hogy Bojér a rendek szine előtt térden állva kövesse meg a három tanácsurat, ügye pedig artikulusba iratik. 1) Ezzel — az ő elítéltetésével ért véget a novemberi forradalom: valakinek mégis csak kellett bűnhődnie. »Aztán eleresztek — írja a fiatal Bethlen Miklós, ki már szerepet játszott ezen a gyűlésen. — és nemsokára Fogarasban főporkolábnak tevék. Hoc erat catellum coram leone castigare.« 2) Bethlen János II. 196. 2) Bethlen Miklós I. 392.
