Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - VI. 1671. nov. 26—-decz. 23. fejérvári egyetemes országgyűlés

1671. Nov. 25—

DECz. 23. 29 Ettől fogva a gyűlés nagyon nyugtalan volt; de dec. 18-án elhatározták, hogy elébb a fejedelmi propositiókról tanácskoznak s azután az adó megszavazását veszik elő. A fejedelmi propositiókat gyorsan letárgyalták, de az adó megszavazására még sem került a sor. Dec. 19-én nagyon sürgették a rendek, hogy vegyék elő ez adó megszavazását, de mielőtt az megtörténhetett volna, felolvasták Theököly Imre folyamodását, melyet melegen ajánlottak a fejedelemnek. Még egy pár személyes ügy eligazítása után felolvastatik az adójavaslatra vonatkozó előterjesztés, s ebből hosszú vita keletkezett. Mindenik status néhány portát törültetni akart s végre elhatározták a tanácsurak, hogy a tábla birái az ítélőmesterek s mindenik statusból választandó négy bizottsági tag együttesen vegyék tárgyalásba az ügyet s tegyenek jelentést a rendeknek. Dec. 20-án híre futott, hogy a váradi törökök egész Hunyadig dézsmáltak. »Nem jut-e eszetekbe Rákóczy? — kiált fel a szász naplóíró — Erdély s Magyarország legjobb pásztora. Nem ásnátok-e ki ti urak most saját körmeitekkel monumentuma alól azt, akit oly rútul elárultatok? Sed sero sapiunt Phryges!« Dec. 21-én a kiküldött bizottság a portai adót tárgyalta, s másnap az a rendek elé került, s a gyűlés dec. 23-án bezáratott. Páskó Kristóffal épen akkor érkeztek meg a kiküldöttek, midőn a gyűlés már véget ért, s így őt ezúttal sem bocsátották szabadon, hanem Grörgénybe vitték.

1) Minthogy aránylag minden status sok postulatumot adott be, az alkotott törvények száma is sok — összesen liarminczöt volt. Az oly nemes, kinek nincs rótt hely után adózó jobbágya, egy tallér adót tizet. (I.) A II. czikk a sónak régi mód szerint való kiszolgáltatását rendeli. Puszta faluk határain legeltetni tilos. (III.) A liber regiusokat a fejedelem a káptalanban helyhezi el. (IV.) L. Törvények és Okiratok. XXXV.