Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

val; mely tudósítással onnat ide érkezvén, úgy concludáltunk, liogy innét az commissárius menten menjen az várakból való németeknek kihozására. Én úgy Ítélem, ha valami akadály ez dolgokban nem esik, mához, holnaphoz, vagy legfeljebb holnaputánhoz egy hétre az innét megindulhat. Ngd is azért kglmes uram úgy disponáljon, hogy bizonyos commissáriusok akkor tájban igen közel ott lehessenek, kiknél az Ngd az nemes ország credentionalisi legyenek, speciíice Szamosujvárról, Kővárról külön-külön, hogy annál hitelesebb legyen a resignatio s ha kívántatik előadatjuk, ha hol penig nem, magunknál ellehet. Én javallanám, hogy ezek részéről is méltóságosabban esnék, hogy Béldi uram s Bánfi Diénes uramok lennének. Azonban kglmes uram azokban való praesidium felől is idején kellene gondot viselni, arról is, azok ott mivel éljenek s még úgy hiszem kglmes uram, mind az innét bemenendő commisárius, a két várban levő commendánsok is örömest elvennék az ajándékot; Ngd emlékezetire, talán nem is ártana mind jövendőre, mind penig mostani kijövő alkalmatosságokkal, az szegénységgel is szebben bánnának; mindazonáltal kglmes uram nem ártana, ha a commissárius urakkal, bizonyos számú emberek lennének, ne szintén mindenben engednének az ő akaratjok szerint cselekedni; azonban a szamosújváriak alá való szekerek felől is idején méltóztassék parancsolni. Az kőváriak alá való szekerekről én teszek rendelést, de már Ngd a puskásoknak jobb részét levitetvén, nem ártana talán kglmes uram a szamosújvári puskásoknak Ngdnak parancsolni én kezemben küldvén a comissiók, hogy ha mikor nekik írnám jöjjenek által Kővár vidékre, hogy így annál inkább refrenálhatnók a kijövő németséget, Az huszti praesidium dolgából, úgy remélem, talán nem fogja Ngdnak kedvét szegni, melyet is Ngd parancsolatja szerint obtineálhatván, kit s hova kell tudósítanom, Ngd parancsolni méltóztassék, azonban kgls uram, ha azokat a Ngd hűségére és szolgálatjára alliciálni akarjok, oda legalább mindjárt négyszáz forint kell. Székelyhídban megjövő útamból Boldovai uramnak s Sztepan uramnak mit írtam volt, azokra Boldovai uram mint resolvált, én arra ismét mi választ tettem, melyre még válaszom nincs, azután ismét nekem mit írt, én is mint resolváltam, az váradi pasának ő kgnek írott levelének páriájával, Bécsben levő actákkal, Zirinyi uramnak boldogtalan esetinek describálásával ngnak elküldtem, és hogy mégis Ngd jobban elhitesse magával, hogy az impérium az békességet acceptálta, egy nagy imperiumbeli fejedelem levelét, az úr ő nga, Ngdnak