Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok
elküldte, úgy, hogy Ngd mind ezt, s mind a Salisburyi püspök levelét visszaküldje, mert én reá feleltem. Kgls uram, ide ő felségének két vagy három rendben is érkeztenek levelei, melyek után eleget discurált s beszélt velem az úr ő naga; úgy látom az ő felsége interpositiójában nem kell kételkednünk, mert noha az residens azt mondotta, neki azokról semmi parancsolatja nem volna, de az mint én eszemben vettem, ágálta is azokat, csakhogy mint minap is írám, mindazokat igen titkon akarják cselekedni, kiváltképpen az főkövetnek lemeneteléig, hogy az török inkább eszében ne vegye velek való correspondentiánkat és mivel a fővezért ezekben az dolgokban igen difficilliseknek látják, nem örömest akarván atyja végzését bontogatni, gondolják ha igen fervide ,"?"JíJ ,'' e.[ kezdenék mindjárást igen urgeálni, nagyobb kár, mint sem dolgokat, haszon következhetnék belőle. Másképpen is ők kglmes uram csendes és rendes és igen titkos útakon szoktak igazgatni, úgy az mi dolgunkban is a mint eszemben vehetem (mivel úgy látom, ez a méltóságos úr velem igen syncere ágál, communicálja is az dolgokat) hogy hasonlóképpen akarnak cselekedni. A residensnek mit írt Ngd, s ő is Ngdnak mint resovált, ő felségének is mit írt, ennek az úrnak ide küldötte ő felsége. Az mint én az úr mostani discursusából eszemben vehetem: magunk sem kívánhatnánk többet tőlök, és mivel magok is megvallják az törökön erővel nem vehetni, nem is levén határunknak dolga specifice az conditiókban beírva. így az első articulus mellett gradatim akarnak dolgunkban procedálni, melylyel úgy hitették el magokkal, többet efficiálnak. Tanácsolja is igen Ngk s az országnak az úr ő nga, hogy az töröknek igyekezzék igen-igen kedvét keresni mindenképpen s ajándékkal is csendesíteni, hogy legkissebb dologban is okot ne vehessen az ellenünk való grázdára (így, e helyett: garázdára), mivel most is Székelyhíd rontásának ennyi ideig való haladása okot adhatna sokra, ezt is az olyanokkal lenyomván várhatjuk dolgunknak jobb végét. Azonban az ő felsége részéről való interpositio szünetlen íri a törököket, és így a főkövetnek bemenésére vonathatván az dolog, minden jót remélhetni, (Teleki kezével) én úgy látom, ezek nem magától költött dolgok, Isten Ngddal szemben juttatván többet szóllok ezekrűl. Az fővezért is talán elviszi az ördög azonban, (eddig). Az határjáró töröknek ilyen feleletet tanácsol tenni: mi országúi hatalmas császár kezeiben vagyunk, azt mívelheti velünk, az mit akar, mi jól azt sem tudjuk, az két császár mint békéilett meg, de a mint érthettük, az vagyon az conditióban: mi felettünk vesztenek össze, mi felettünk voltak a sok hadakozások, s úgyis békéltek meg, hogy mi elébbeni ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLEKBK. XIV. K. 6
