Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

Beli vidéken levő jószágomban, az törököknek az ő mód nélkül való sanezoltatások szegény jobbágyimon. Gros. Melyet Memhet aga íia, Kamber aga gyulai bírja mostan, erre az esztendőre kiván fl. 80, pint vajat 80, hol azt mondja ember halálért, hol birságért, hol kocsipínzért, hol hadipínzt kiván ennyit. Ezelőtt negyven forint volt az igaz sancz, lmsz itcze vaj és két lasnak, mikor Gyula megégett volt, jó akaratjok szerint adtak volt deszkákot, mostan másfél százat minden esztendőben megkívánják. Annakfelette hat forint volt császár adója, az elmúlt esztendőben tizenhat, azután ismét négy forintot vettek, ők tudják miért. Mostan ismét nyolcz forintot kívánnak, ha mindezeket beszolgáltatják is, czédulát nem adnak róla, ha újonnan fizetni kezdenek, elől kezdvén summájokat, czédulát kérnek tőlünk, mit adhat penig, holott nem adtak semmit, és így kétszer veszik meg rajtok. Nyermegli is ez szerint vagyon, mivel ő bírja. Berzófalván az császár adaja szintén ez szerint van, de az nevét nem tudhatjuk ki bírja, lippai török. Nagy-Hagymás. Bék számára valók, de mivel az békék gyakran változnak, mindenik feljebb veri sanezokat, mind penig az császár adaját, az hol egy volt, most kettő, az hol kettő, most négy, az hol egy meddő tehénnel tartoztak, most kettőt vesznek. T a g a d ó. Ez is az szerint gyulai Muszli nevő török bírja, mindenben öregbíti mind császár adóját, mind iszpahiákét. Vajda falva. Gyulai Alikocz, ez is mind császár adaját, mind iszpahiákét öregbítette. K 1 e 11. Gyulai Ibrehany iszpahia bírj El. äz hol csak két ház vagyon. Császár adaja és iszpahiáé négy forint, és négy itcze