Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

palánkfa nyolcz szál volt, azután tizenöt, immár most húsz, ezért penig török módon tíz forintot veszen; portapínzt sem adtunk, immár azt is reánk költötte, ha valahova vagyon dolgok, szekeret fogadnak, azt is a szegénység fejében fogadják, és minden szekértől nyolcz forintot vesznek; tavaly táborra való szekeret kértek, hogy meg nem adtuk, kilencz forintot vettek. Annakelőtte egy kapú volt rajtunk, most négy kapura verték, melyért fl. 15 kely adnunk, ki soha ezelőtt nem volt. Danczháza. Az summája régi időktűi fogva az törökkel ilyenképen volt, melyet liiitök szerint mondottak az öreg emberek: az régi öreg embereknek volt sanczuk fl. 50, két vágó tehén, negyven itcze vaj esztendő által, azt adtuk meg, egyebet semmit sem. Most peniglen az török urunknak az fia abban meg nem hagyott bennünket, hanem az régi, atyjával való kötésünket felbontotta, az summát följebb ütötte, most fl. 53, kocsipínzt három forintot vett rajtunk, most penig egy tallért kér rajtunk, egy lovat is, egy tehenet is vett rajtunk erővel, magunkat penig vassal kínoz, mikor Szolnok várában kaphat. S á p. Bodó Péter annor. 70, Balogh István annor. 72, ki tizenkét esztendeig viselt bíróságot, mint volt eleitől fogván az török adója, liitök szerint írták az levelet, abból úgy írtam én le. Ezelőtt fl. 28 volt sanczunk, azután ötven forintra verték fel, öt pint vaj, öt pint méz, egy bornyús tehén, de immár annyira verték reánk, hogy 95 forint, vaj tíz pint, méz is tíz pint, két teheneket, az egyik fejős, az másik meddő ; most az szolnoki szolgálattal meg nem elégesznek, hanem Egré akarnak szolgáltatni, az melyet meg nem szenvedhetünk, pusztán kell hagyni falunkat, ha penig nem mehetünk szolgálatra, tehát minden szekértűi nagy summa pínzt vesznek fl. 8, az ki nem volt. Lakot t j a. Szilágyi Simon annor. 50, Kovács Grál ann. 25, hitük után vallják. Azelőtt tizenkét forint volt sanczunk, császár adója három forint, az másik török úr tizenöt forintra verte. Az mostani török urunk Salaman bég gyulai harmincz forintra verte, azelőtt húsz itcze vaj volt, most azt is harmincz itczére verte, az császár adóját három forintra, hetvenöt pínzre, meg