Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

egy tallérra ment; két hete alig vagyon, hogy tized magával falunkban jővén, erővel két lovat vitt el tőlünk, se kezességen se egyébképen nem adta meg lovainkat, hanem magának tartotta erővel, az sanczunkat penig megadtuk. Az sancz felett vette ezt hatalmasan rajtunk az két lovat; ha meg nem orvosoltatik ez dolog ezen levén, csak elpusztúlunk teljességesen. B a j o n. Túri Miklós bajoni Petneháziné asszonyom tiszttartója hiti szerint írja: hittel adta elő az bajoni paraszt bíró Mocskos János, hogy vagyon tíz esztendeje az miulta az iszpahiájukkal (Czolnaliban lakik) sanczban szállottanak, az sancz száz forint volt, török módon az póturát harmadfél pínzben bevevén, azzal akkor megelégedett; de most nem száz forinttal érjük meg, hanem másfél százat is meghaladja, mert minden esztendőben kocsipínzt, hídfapínzt, portapínzt, tábori szekérre való szekérpínzt kért, az béknek minden esztendőben egy zsák lisztet, egy zsák árpát, két pint vajat, két pint mézet, az tiháknak az szerint, szentmiklósi vajdának is egy zsák árpát, egy pint vajat, és ezenkívül heti szert Egré szekeret, embert kívánnak, holott az asszonynak Bajonban négy szegény jobbágya vagyon, több sincs. Az kardviselő nemes emberekért mi adpik meg az sanczot. De az száz forinton feljűl ezeket az ostoradókat veszik meg, ha különben nem, még az sanczunkból is kiveszik, kivonván, uj óbban megveszik rajtunk az sanczot. Az császár adóját is megadjuk. Az sanczunk, kglmes urunk, csak száz forint volt, az ötvenet csak hamisan veszik rajtunk, az több accidentiákkal együtt, mely miatt elpusztúl helyecskénk. K i s - R á b a. Szinte így bántódtak meg ezek is az béktűl és az iszpahiáktúl szokatlan adóval, portapénzzel, Cseli pasa sanczában három tallérral, hidfapínz, kocsipínz, Egré való hetiszer és több szokatan adózással bántják őket, az melyeket summájok felett vesznek. Nagy-Rába. Az szerint cselekesznek, mikor az bírák bemennek, az mit vihetnek az szegény emberek, sokszor jó néven sem veszik az török urok, hanem két hétig is eldolgoztatják az szegéry embereket, az igaz heti szeren feljűl. Ezeken is portapínzt, kocsipínzt, hidfapínzt megveszik, és azon kivűl sokkal erőltetik.