Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

S y a 11. Gyulai Kember aga az urunk. Mi derék sanczot nein fizetünk, mivel mint az magyar uraknak szoktak szolgálni a jobbágyok, úgy szolgálunk; hanem annuatim egy ftot és egy pint vajat adunk és valamikor közinkbe jő, mindenkor nyargaló pénzt veszen, a pedig gyakorta vagyon, holott nem az mi dolgunkban jár. De coetero exactiones sunt sic etiam variae et tam frequentes ut in Rogoz. Tóthi gravaminái. Török urunk szolnoki Ibraini aga. Sanczunk ezelőtt fl. 75 volt, most flni 85 vesznek rajtunk. Vajat just. 75 az budai itczével vöttenek, most is az itcze szám annyi, de oly itczét ád maga közünkben, a kinél a vajat méreti velünk, hogy egy itcze az ő itczéjével három budai itczét tészen. Ezelőtt egy lasnakot adtunk, most hatot. Ezelőtt két véka szilvát, most 16. Diót egy vékával adtunk, most 4 vékát exigálnak; nyers szilvát pedig nyolczost exigálnak. Faszerszániot is ex debito soha nem adtunk ezelőtt; most szekeret, deszkát, teknőt, lapátot, kádakat, hordókat és valami szükség mindenféle faszerszámokat veszen rajtunk. Azonkivűl noha Szalontán felül csak egy malomból sem adnak vámot az török részről, mindazáltal ő éppen fele hasznát kévánja az malomnak, ki miatt az malom szintén el is pusztúlt; mert azzal fenyeget, ha az malomnak fele hasznát fel nem szolgáltatjuk, az malmot felgyújtja, s a kit benne talál, mind levágja, noha mi semmit onnét ezelőtt az török részre nem adtunk. Et subscription erat praemissis omnibus hoc modo

: Receptae per me Eranciscum Belényessy jur. notar. comitatus Bihariensis nip. A Desz n i vidékén lévő faluknak nyomorú 1

1 állapatjukról, az török u r o k és hatalmas császár ravói miatt való Ínségekről, mennyi császár adaja és iszpaiák sancza régi szokás szer ént volt rajtok legelsőbben és azután egyszer is másszor is mennyivel verték feljebb annál az régi igaz a d a joknál és sanczoknál.