Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

Bökönieknek legelsőbben az török urok a kivel elsőbben megsanczolták, Gyulán lakó Mehmet bég volt; első sanez pénz in paratis volt fl. 60. Pint vaj n° 60 és tehén n° 2. Az evvel az ő vele elrendelt sanezczal megelégedett, többre nem erőltette, azt neki beszolgáltatták. Az gyulai Halin nevő török­nek adta el pénzen, az 80 ftra verte fel sanczokat. Az mos­tani lippai töröknek lippai Kara Haszonnak adta el; az 120 ftra és 100 pint vajra verte fel, hogy meg nem akarták adni, rablani ki is jött reájok, csak akkor is kancza lovat 33 vitt el és egyéb egyet-mást is, melyeket mind oda vesztett. Az nyolcz vagy kilencz esztendő alatt az bírákon egyszer is másszor is s mind pedig az falun 378 forint bírságot vött sanczonkon feljűl, azon feljűl az falú is majd esztendeig pusztán állott. Zlatinaieknek legelsőben török urok gyulai Ibraim isz­paia volt, kinél való sanczok volt fl. 10, öt pint vaj. Most Muszli iszpaja bírja őket. Nyagraieknek ugyanazon Ibraim iszpaia urok, kivel való sanczok volt készpénz fl. 8, pint vaj N° 6. Bohanieknek is ugyanazon török urok volt, az kivel való sanczok volt készpénz fl. 4, vaj is pint N° 4. Xadalbestieknek is ugyanazon török urok volt, az kivel való sanczok volt készpénz fl. 9, három pint vaj. Az evvel az ő vele elrendelt sanczczal megelégedett, többre nem erőltette, azt neki beszolgáltatták. Most Muszlin iszpahija, ugyan Gyulán lakó bírja őköt, most az négy falucskán kilenczvenöt forintot és kilenczven pint vajat kívánja tőlök, ha meg nem adják, rab­lással, fogsággal fenyegeti őköt; az négy falucskán egyszer is másszor is, az igaz sanczokon kivűl nyolcz ökröt, egy szekeret s két kancza lovat és négy tehenet vett rajtok. Danczafalvaieknek legelsőben török urok tömösvári Gurguta Feredi aga vala, az kivel való sanczok volt fl. 12, egy vágó tehén, az míg nála voltak, megtartotta őköt velek megalkutt sanczban. Az gyulai Beczeb agának adta volt el pénzen. Az sem verte feljebb sanczokat. Most lippai Iszub iszpahija bírja őköt. Az minden embertől hároni-három forin­tot kívánja és az vágó tehénért esztendőről-esztendőre hat-hat forintot, melyet mivel kívánsága szerint nem adhatják, igaz sanczokon felől öt ökrét és két tehenet vett rajtok, azonki­vől derekas török sereggel reájok jővén, megrablotta őköt, valamit házoknál talált takarítva elvitette, csak egy háztól is készpénzt negyvenkét forintot vitt el, azonkivől lovat és egyéb féle marhát, az mit kaphatott; egy embert is fogott, azt nagy summán bocsátotta ki; ugyanakkor adófizető embert hármat vágtak le.

Next

/
Thumbnails
Contents