Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

lakván, tavaly, hogy a hadban akart menni, oly lovát vötte el tőlle egy pénz nékűl, megért volna tall. 40, kérték is anynyin tőlle. Árkos. Az császár adaján kivűl rajtunk semmit nem neveltek, mivel mi Jenőnek háta megett lakunk, s attól nem férnek hozzánk, de az császár adaja ti. 3 dn. 30, most immár ad fl. 8 et dn. 16 nevelték. Az urunk nekünk is az, a ki az Sziságiaké. Karaszó. Ezelőtt fl. 12 volt sanczunk, s annak utánna öt s hat és tíz forintonként annuatim, annyira nevelték, hogy immár fl. 50 a sanczunk. Az császár adaja is fl. 5 volt az előtt s most fl. 7 dn. 50, ezenkívül az két lasnakot, két kádat kér és exigál rajtunk, a ki ezelőtt soha nem volt, az urunk szolnoki Izupp iszpaia. Item tavaly sanczunkát bevivén, hat ökrü szekéren mentünk volt be, kit minden ok és egy pénz nékűl elvevén, most is oda vagyon. Item hadi pénzt fl. 30 vött tavaly rajtunk s ez minap kijővén hozzánk, nyargaló pénzt ;fl. 6 vött. Item harmadévi is fl. 24 vött ok nékűl rajtunk. És viszont egy szegény embertől nálunk valótól tall. 12 vött erővel és egy lovat. Bakonya. Ezelőtt adónk fl. 12, most fl. 35. Azonkívül minden esztendőben gerendafákat, deszkákat kévánnak és exigálnak rajtunk. Az császár adaja is fl. 7, most fl. 17, az polturát pedig kettőt veszen öt pénzben. Item mind ezeken kivűl hadi pénzt fl. 10 vött rajtunk, ki soha nem volt. Szolgáit pedig gyakorta kiküldvén reánk, ott kell tartanunk, vendégelnünk őket. Egregy gravaminái. Az urunk Lippán lakó jenei bég. Adónk ezelőtt fl. 10, vaj egy ideig gyakortabb alább volt tíz itczénél, annakutánna tíz itcze, most tíz itczét adunk, csakhogy ezzel öregbűit adónk, hogy ezelőtt annuatim egy tehenet adtunk, de most kettőt kéván. Az császár adajában 11. 3, dn. 50 vöttek rajtunk, most immár 11. 8.