Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
Pótlék
Dal m iák panasza. Urunk jobbágyi. Török urok szolnoki Musztaffa aga. Ezelőtt hat esztendővel akadtunk ez mostani török úr keze alá; akkor sanczunk fl. 20, vaj itcze 30, most az császár adaján kivűl maga részéről H. 60 exigál rajtunk. Item egy ott lakos nemes ember levén köztünk, az ki meghalván, fiain egy 40 ftos paripát, tall. 12 és egy meddő tehenet vont; úgy cselekeszik minden szegény nemes emberrel, az ki soha az régi iidőkben in usu nem volt. Item tavaly hadi pénzt az embereknek értékesén egy-egy tallért vött, szegényin egy-egy forintot, Ez sem volt soha ususban. Porta pénzt is mi ezelőtt soha nem adtunk, sőt azt sem tudtuk, micsoda az porta pénz több urunk idejében, de ez tavaly három tallért vött rajtunk, ezután is ügy halljuk, megveszi. Kalocsa panasza. Mi nekünk, úgy vagyon, sanczunkat nem nevelték, de sohult az hódoltságon szokás nem volt, hogy sanczot is adjanak, dézmáljanak is, hanem csak minket dézmálnak ez világon mindenből. Azonkívül, hogy már szolgálatra kévánnak bé tőllünk szekeret és lovakat, azonban mind szekerünket, lovainkat odavesztik. Item mivel a Kalocsa kettő, az egyik Lépes-Kalocsa, a ki Zarándban vagyon, a másik kiben mi lakunk PüspökKalocsa Bíborban és az kettőt csak egy patak hasítja, s ezelőtt hat esztendővel Lépes-Kalocsán öltek vala egy embert meg külön határon és más vármegyében, mégis minket is szintén úgy bűntettek, mintha tulajdon az magunk határán lött volna az emberhalál, mivel minden emberen egy-egy ökröt vött. Az urunk ifjú Kambar aga, gyulai. Item ezeken kivűl gyakorta kiküldvén, rendkívül hol egy-egy tallért s hol többet, még egy-egy pint vajat is vonsznak rajtunk. Magvar-Ho dos gravaminái. Szolnoki Pancziai Húszaim iszpaia a török urunk. Sanczunkat semmiben nem nevelte, de hadi pénzt minden esztendőben, hol 10, hol 12 ftot s porta pénzt is minden esztendőben két-két tallért exigál rajtunk, a ki a memoria hominum soha nem volt, sem a hadi pénz exactiója. Vagyon ilyen bántódásunk: ha valamely közülünk egyik az másikkal öszvevesz,
