Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

Transylvaniae, et partium regni Hungáriáé eidem annexarum ac incorporatarum, exaudita et admissa. praescriptos universos et singulos articulos nobis modo praemisso praesentatos, praesentibus literis nostris de verbo ad verbum, sine diminutione, et augmento, vei variatione aliquali inseri et inscribi facientes, eosdemque ac omnia et singula in eisdem contenta. ratos gratos et accepta habentes acceptavimus, approbavimus, ratificavimus et confirmavimus. Offerentes nos benigne, quod praemissa omnia in omnibus punctis, clausulis, et articulis, tam nos ipsi observabimus, quam per alios, quorum interest, seu intererit, observari faciemus. Imo acceptamus, approbamus, ratificamus, et confirmamus, harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante. Datum Albae Juliae die 25. mensis Januarii, videlicet die congregationis nostrae, anno domini millesimo sexcentesimo sexagesimo nono. Lecta. (Az Akadem. birtokában levő nyomtatványról.) 9) 1669. márcz. 22. Báthory Zsófia válasza az országgyűlés átiratára. Illustrissimi, spectabiles, magnifici, generosi, egregii. strenui, prudentes et circumspecti domini nobis honorandi. Fejérváratt prima praesentis generalis gyűléséből nékünk írta Kglmetek levelét, megadá nemes és vitézlő Horváth Miklós uram, melyet noha várakozásunk s reménségünk kivűl, mindazonáltal illendő böcsiillettel vévén, tekintetes néhai Apafi István uram meghagyatott özvedgye és nemzetes Gyerőli György uram Kglmetek előtt suplicánsok instantiájokra való requisitióját értvén, tagadhatatlan szomorúságink azon boldogtalan lengyelországi hadi expeditiónak Kglmetek által való emlékeztetésével s ezekből árvíz módra reánk tódúlt keserűségink, sok szép jovainknak elvétele s kárvallásink elfelejthetetlenűl újíttatnak, tudva lévén Kglmeteknél szerelmes uram s édes nemzete s országa ellen az pogányságnak dühössége és az mi nagyobb némely maga nemzetbelieknek törvényes fejedelmek s urok ellen való nyughatatlan elméjek miatt, hazája s nemzete szeretetitűl viseltetvén, szerelmes uram vérével pecsétlett halála, ki is édes nemzete s hazája mellett való halálával magának avagy csak dicsiretes emlékezetet, maradékinak penig megmaradott maga nemzetétől, országa népétől háládatosságot nyerhetett. Mely materiában lehetne minekünk is igasságos és méltó írásra való alkalmatosságunk, de azok-