Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

Az elmúlt tavalyi esztendőben Magyarországban laktomban Tunyogi uramat két rendbeli hitlevelével kiküldvén hozzám, igérte magát ő nsga arra, hogy az kezesség alól felszabadít teljességesen s egyéb kegyelmességét is velem fogja közleni, az kezeslevelet is kezemben adja; Szamosújváratt létemben peniglen újabb assecuratoriát adott volt ő nsga, hogy az én kezeslevelemet kezemben adja : azonban az megholt praefectus Udvarhelyi György által megtanáltatván Fejérváratt, arra excipiálta, hogy Fogarasban vagyon, mely annyit tett előttem, mintha az tengerben esett volna, azt sem adá ki ő nagysága. Az székelyhídi, diószegi jószágom felől is megtanáltattam vala ő nságát az Torda mezején akkori fiscális praefectus Udvarhelyi György által ő nsga szerelmes fia halálakor, akkor ő nsga megígérte volt, mi okra nézve azt sem adá azután meg ő nagysága. Valameddig az sógor Tökölyi uram be nem jöve az országban, addig maga jóakaratjábúl, senki kénszerítésébűl nem, igérte magát egynehány úttal arra, hogy mindenek ellen életemig s életéig Hunyadban megoltalmaz, melyet Szamosújváratt mind Bánfi Dénes, mind Teleki uramék hallottak, ő kegyelmek hitszerént referálhatják, ha favort nem akarnak követni; azonban Tökölyi uram bejöve az országban, sok igíretivel, ajándékával az én igazságomat elnyomta s az fejedelmet ő nságát mellőlem elvonta. Ezek mind oly igazak, mint az szentírás; ha azért ő nsga azt kívánja, hogy hazámba menjek be, ezeket az én megbántódásimat az nemes országgal együtt megorvosolja; hunyadi, gyalúi, székelyhídi jószágimat, örökös ispánságomat adja meg ő nagysága nova donatióval, az melyeket az országgal is confirmáltasson s becsületes meghitt, régi jámbor szolgám kezébe resignálja mindazokat, az mellett egy erős assecuratoriát sub bona fide Christiana, nemcsak sub verbo principali adjon és küldjön maga pecséte és subscriptiója alatt; azonkívül még mást is az nemes országtúl várok és kévánok. ügy vagyon contractusom volt Barkócziné húgommal Hunyad végett, mely contractusra nem szabad akaratom szerént, hanem csak kételenségbűl kelletett lépnem: látván az országban az nagy törvéntelenséget és az igazságnak s igaz ügyeknek elnyomattatásokat, az fejedelemnek is nagy hidegségét hozzám, meggondolván azt is, hogy ez országban igaz törvéntevő birám nincsen, úgy kellett magamnak ebben az országban ezt az nagy birót megkeresnem s azzal igazságot szolgáltatnom, holott én Hunyadot életemig senkitől nem fél-