Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok
XXXIV. 1667. jún. 18. Zólyomi utasítása Apafihoz küldött követe számára. Instructio pro egregio Stephano Kádár aulae meae familiari ad illustrissimum dominum principem modern um regni Tranniae Michaelem Apafi. Isten ő Kegyelmét bevivén Erdélyben az méltóságos fejedelmet tanácsurakat becsülettel köszöntse szómmal, sok jóknak kívánásával. Ha kérdi az fejedelem, mi okon kelletett bejönnöm ide az fényes portára, arra Kegyelmed azt felelje, nem lehete soha semmi egyéb úton-módon azon kimondhatatlan sok megbántódásimnak, törvéntelenségimnek, sanyargattatásimnak, háborgattatásimnak, üldöztetésimnek megorvoslására, holott engemet az mltgs fejedelem igaz ok nélkül, conditiói ellen, nemesi szabadságom ellen törvéntelen megfogata, másfél esztendeig Eogarasban [tarta] igazságomért, hűségemért, melynek még mind ez mai napiglan is nem tudhatom okát egyebet, hanem hogy hazámhoz s portával egyetértő fejedelmemhez igaz hű voltam s azzal ellenkezőkkel egy pórázon nem futottam; fogságommal nem elégedvén meg, jószágomtúl s méltóságos tisztemtűi, örökös Hunyadvármegyei főispánságomtúl megfoszta becsületemmel együtt, melyet nem ő nsga adott volt nekem, hanem isten s méltóságos eleimrűl maradt volt reám; felül megnevezett örökös hunyadi jószágomat, tisztemet peniglen szegény Barcsai fejedelem adta volt, melynek csak egyikeért is régen kellett volna énnékem ezt az útat felvennem, az kit tel vettem. Gyalúi jószágomat peniglen, melyet az atyám is mind fogságáig birt, hiszem ő nsga maga adta volt donatioval, azt maga sem tagadhatja, azt is mi okon kellett elvenni, annak i^ ma sem tudom az okát, holott az keresztyén állhatatos fejedelmeknek az ő mondások[ nak| s adományok[nak| állandóknak kellene lenni. Az fejérvári partialis gyűléskor hiszem megtaláltatom ő nsgát Bethlen János és Bánffi Diénes uramék által tisztem felől, melyre ő nsga, noha úgy resolválta magát: másnak adtuk, el sem vehetjük, mely válasza most is kezemnél vagyon írásban, azonkívül fejérvári házamat, mely idvezűlt atyámról ő nsgárúl maradt volt reám, egyfelől az kolosvári táborozáskor megadta, másfelől másnak adta.