Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

ezt pedig ha elmulatják, tudtokra legyen, hogy küldünk mi executorokat, az kik exigálják azt is, de úgy hiszszük, megyen annyi, ha nem több is az executorra való költésre. Hallatik olyan is, hogy valamikor az ország szükségére felvetnek valamit az vármegyére, mindenkor legalább két annyit vesznek a szegénységen, ezt eltávoztassák: mert bizonyoson hidjék ő kegyelmek, megvizsgáltatjuk, el sem szenvedjük, mert ha az országnak elkerülhetetlen szüksége nem kényszerítene, azzal sem terhelnők őköt a mit feljebb parancsoltunk. Azonkívül a várnak szükségére egyébb aprólékos dolgokban is engedelmeskedjenek, melyek mik legyenek, Betlen Gergely uramtól világosban megérthetnek, mindazáltal amint mi ismerjük: várszükségére való fahordás, az vároldalán levő erdőnek levágása és egyébb aprólék dolgok is vadnak, ezeket el ne múlassák. 3. Az dolognak mivoltához képest gyakron kelletik leveleket küldenünk oda, avagy huszti kapitányunknak kelletik tudósítani onnét, az ilyen leveleknek elküldésében senki ne szófogadatlankodjék élete vesztése alatt, mert néha egy levélnek késedelmezése miatt veszedelem követközhetik. 4. Az mint az máramarosi híveink minapi írása is mutatja, kétség nélkül hiszszük mindezeket nemesi szabadságok ellen való dolgoknak fogják mondani azok, az kik szerettetnének más ember oltalma alatt hereh módon heverni: de tekintsék meg ez hazában lakó több nemesi rendnek állapotját, az székelységnek nagy része ma is táborban vagyon, Fejérvármegye, Thorda-, Kolos-, Doboka-, Belső-Szolnokvármegye hasonlóképpen, az ilyen tereh viselésnek csak hírét hallja Máramarosvármegye. Az véghelyek építésében hasonlóképpen ma is munkálódnak a több vármegyék, az mely vármegyék Sebesvárához közelebb vadnak, azok most azt muniálják, Hunyad- és Zarándvármegye ma is épületre való fát hord Dévához. Az élésadás(t) is Máramarosvármegye méltatlan neheztelhetné, mert a több vármegyék látván az haza szükségét, immár kétszer rakták meg éléssel a fiscalis várakot, ezt pediglen nem tartották nemesi szabadságok ellen való dolognak, sőt inkább úgy tudták és tudják ma is, hogy mind nemesi szabadságoknak megtartása, mind életeknek megmaradása isten után egyikben abban áll, ha az ország házai jól muniáltatnak. Nem kévánunk mi az magunk szükségére egy pénzt is, egy marok gabonát is, de az magok megmaradására való dolgokban nem kedvezhetünk senkinek. Datum in civitate nostra Alba Julia die 8. mensis Julii anno 1667. M. Apafi m. pr. (Ered. gr. Kemény József: Erdély tört. eredeti levelekben 15. k.)