Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok
Felelet: Magam is azt kévánom, mivel ezért is küldettem ide. Ezek így menvén véghez, hatod magammal megkaftánvozván, eljöttem szállásomra. 8-ra ismét ebéd után felhivatván az kajmekám, elsében is azt mondá: Nó, azért hívattalak, hogy az mely leveleket ide adtál tegnap, mind az fejedelmét, mind az országét, s mind nekem s mind hatalmas császárnak megfordíttattam s hatalmas császár eleiben adtam, megolvasta. Abban az vagyon, hogy mivel ez az ember ide jött hatalmas császár lábaihoz az országban az szegénységen igen megfélemedett, úgy hogy az adó-szedésben is akadék lőtt, azért bánnának úgy vele, hogy mások is tanulnának rajta. Azért azt né gondoljátok, hogy ő érette hatalmas császár, sem az országot, sem az fejedelmet megháborítsa, ezt is elűzhessék, mert az ki hatalmas császárhoz jő panaszlani, panasza nieghallgattatik ugyan, hanem im hatalmas császár is emberit küldi, levelet ír. te is küldj, Zólyomi is küldjön, lássa meg hatalmas császár embere, lia mit tőle elvöttek törvény canonotok ellen, megadják-é, nein-é; lia megadják s kedve leszen hozzá, menjen haza, ha penig nem akar, ő is elélhet itt. mint hatalmas császár sok ezer szolgái, de hatalmas császár méltóságához nem illik, hogy elűzze. Hatalmas császáré mind az fejedelemség, mind Erdélyországa s annak adja, kinek akarja. Felelet: Az fejedelem ő nsga, sem az ország nem vötte csak egy talpalatnyi földét is el Zólyomi uramnak, hanem maga adta az bugának, kitűl való contractusa ilion vagyon, kimutatván az contractusa, maga pecséte és keze írása alatt. Kérdés : Illetlennek látszik ez énnekem, hogy amaz mást beszél, te ismét mást; azért olyat beszélj, követ vagy, hazugságot ne szólj, mert két dologban vétettek: egyikben abban, hazugságban maradtok, másikban meglátszik, törvénytelenül vötték el jószágát. Felelet: Ugyanis mást beszélek én, mert ilion az levele, hogy ő adta az húgának maga keze írása és pecséte alatt, én igazat mondok, de ő nem. Ehezképest mentest parancsolá, hogy híják Zólyomit s addig engemet is kikülde, hogy üljek le, míg Zólyomi feljün. Én arra kimenvén, ott kin várakoztam, míg Zólyomi feljött. Zólyomi feljővén, őtet is leültették másuvá s azonban behívának, mindketten az kajmekám eleiben állánk s azt kérdi Zólyómitűl az kajmekám: Miért vötték el tűled az te két kastélyodat ? Felele: Ebben nem tudok ngs uram, hanem azért, hogy hatalmas császár igaz híve voltam, az mint nem tudom, hogy miért fogtak volt meg törvénytelenül, úgy nem tudom azt is, miért vötték el az jószágomat. Kérdi az kajmekám:
