Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok
Lehet-é annak valami oka, hogy elvötték ? Kire újabban is felele, nem tudom ngs uram. Kérde az kajmekám engemet: Miért vötte el az fejedelem ennek az úrnak jószágát, hatalmas császár ellenségének magyarországi embernek adta. Felelek: nsgos uram, nem vötte az fejedelem egy talpalatnyi földét is el, hanem maga adta Barkóczi Sándornénak az húgának, kinek az annyának is egy testvér volt, végezés szerént Barkóczi Sándor nem is hatalmas császár ellenségi. mert az egy nyomorék sánta ember, ő adta annak az húgát s az jószágot is ő adta az húgának, az fejedelem nem adta. kiről maga kezeírása, pecsétje alatt való levele ihon vagyon; kibontván az levelet, megmutattam Zólyominak az keze írását, pecsétét. Az kajmekám kérdi Zólyomitúl: Esmered-é ezt az írásodat, te írásod-é ? Felele: enyim. Kérdés: Hát te adtad-é ezt az levelet s az jószágot az húgodnak ? Kire felele : én adtam, de kételen voltam vele, mert féltem, hogy megfognak magamat is s mind elveszik az jószágomat is. Kajmekám kérdé: Mikor adtad ezt az levelet ? Monda: Tavaly, de kételen voltam vele. Tőlem kérdé : Maradt volt-é Zólyominak valami jobbágya Erdélyben meg ? Felelet: Maradt annak az várnak, jószágnak fele, de kételen nem volt vele, hogy oda adja s végezzen az húgával, mert azt sem fejedelem, sem ország nem tudta, mikor Huszton egymással végeztek. Zólyomit kérdé : Azelőtt Rákóczi, Barcsai idejében te birtad-é azt a jobbágyot ? Felele: én bírtam mindaddig, mig elvötték. Tőlem kérdé az kajmekám: Mi dolog, hogy ez a Barkócziné az előtt nem birta azt az jószágot, most neki adták ? Felelék: ngs uram, hajadon volt s nálunk nem adják az jószágot keziben az leánynak, mig férjhez nem megyén, tavaly ment férjhez s osztán úgy akarta törvénynyel keresni jószágát, s atyaíiságosképen úgy alkudtak volt meg, de annakutána azt meg nem állván az kötést, új óbban törvénykezni kezdettek, s ugyan én mondottam, hogy békéljenek meg, mert az maga részét is elveszti s azután újabban békéiettek meg, kiről való levele is ihon vagyon, mert törvény szerént az maga részét is elvesztette volna. Zólyomi mondá: Kételen voltam vele,mert mind elvötték volna az többit is.