Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - VII. 1666. febr. 1— 20. Fogarasi egyetemes gyűlés

törökök támadásának, kik onnan a növendékeket könnyű szerrel elrabolhatják. Kászoni szónoklata reménynyel tölté el a csüggedőket, mert határozott Ígéretet tartalmazott az, azt t. i., hogy Reninger addig nem jön haza, míg Erdély sorsán nem segít s ez egyelőre még a kétkedőket is lefegyverzé. A követ küldetése eddig terjedt a rendek előtt s őt az ünnepélyek végeztével visszaereszték szállására, hogy ott várja be a választ. Távozása után a rendek, egyelőre legalább, megnyugtatva, folytatták s be is végezték a postulatumok tárgyalását s ez nap még megválaszták a számvevőket. De Kászoninak a válaszra még több napon át, csaknem egy hétig kelle várnia. Szerencsétlenségére a jámbor papnak épen e napokban érkezének meg Páskótól a jelentések, melyek a dolgokat a maga való színében állíták elé s tudatták, hogy Leszlie s Reninger elutaztak, a nélkül, hogy az erdélyi ügyeket ott komolyan szóba hozták, s átalában, mint elég cynismussal ki is jelenték, tárgyaltatni akarták volna. Yolt-e tudomása Kászoninak arról, mi Stámbulban történt, mikor e követségre vállalkozott ? ezt senki sem tudhatta, de biztos fellépése, határozott ígéretei arra a gondolatra vezették az erdélyi államférfiakat, hogy akár öntudatosan, akár mint eszköz fel akarta az utolsó perczet használni arra, hogy az erdélyiektől engedményeket nyerjen oly ígéretek fejében, melyekről tudhatta, hogy már elintézett dolgok. Yalószinü, hogy ő ily positiv s félremagyarázhatatlan ígéretek tételére Bécsből nem kapott sem utasítást, sem felhatalmazást: s hihetőleg titkos utasítása is az átalánosságokban mozgott. Föltehetjük, hogy mikor ő elindült, még nem tudta a Reninger elutazását: de az erdélyi hangulat hatása alatt, mely még mindig a bécsi udvartól várta a függő kérdések rendezését, készítette ezt a diplomácziai tervet, melynek sikerülése esetére a jezsuiták egy időben vonúltak volna be Stámbulba és Kolosvárra. Ez az otromba fogás még sikerülése esetében sem használt volna semmit: mert végre is mindig módjában lett volna Erdélynek az életbeléptetésnél megsemmisíteni az engedmé') Páskó idézett emlékirata.