Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - VII. 1666. febr. 1— 20. Fogarasi egyetemes gyűlés
nyek eredményeit míg így sokkal nagyobb elkeseredést szült, hogysem annak hatása az erdélyi politikán éveken át érezhető ne lett volna. Páskó írja, hogy Kászoni számára a válasz készen volt, mikor tudósítása megérkezett — s annak első következménye az lett, hogy azt félretették. Kászoni még azután is rontott a dolgon. Páskó jelentéseit megmutatták neki — s ő most úgy akart czélt érni, hogy azok hitelességét vonta kétségbe. Ezzel aztán végkép lejárta magát. Az eddig ünnepelt ember azt tapasztalta, hogy mindenütt hidegen bánnak vele. De még néhány napot kelle Fogarasban várnia: addig, míg a válasz elkészült. Hogy mit kell válaszolni, afelett rendesen a fejedelmi tanács dönt: de annak szövegét a korlátnok fogalmazta, ő önté azt formába. Ugy történt most is. A főokmány, Apafi felelete Kászoni emlékiratára s a másik a császári rescriptumra készült válasz, mely csak udvariassági tény, mindkettő Bethlen János tollára vall. Mindkettő államférfiúi nyugodtsággal, higgadtsággal van fogalmazva, kivált az első a Kászoni számára készített válasz, mely komoly, de erélyes s helyenként erős. Bizonyos művészettel van kezelve, tudja, hogy meddig mehet s az udvariasság határát nem lépi át — de ezen belől erős igazságokat mond. Keserűség szemrehányás nélkül, őszinte, s az egészen a sértett önérzet hangja vonúl át. Elemeire szétszedi Kászoni emlékiratát s eljárása egész hitványságát ezzel tárja fel. Mennyi igéret, mennyi biztatás s mi jött ki azokból ? Aztán felsorolja, hogy a vasvári béke alapján miket kellett és lehetett volna tenni Erdély érdekében : melyeknek mind ellenkezője történt, csak úgy, mint a tizenhárom vármegyében történt ő felsége resolutiójával, hol ennek kiadása után még jobban üldöztetnek a protestánsok, mint elébb. Itt Erdélyben pedig a bevett vallások közű! egy sem panaszkodhatik üldözésről, legkevésbbé a catholicusok, kiknek jogait az ország törvényei biztosítják, melyek megtartása felett őrködik. A kért templomot is törvény biztosítja a protestánsoknak, kiktől ő vissza nem veheti. 2) J) Páskó idézett emlékirata. a) Bethlen János I. 277—85. 11.
