Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

Ad 2. Nihil. Ad 3. Panajotot nálunknál jobban ismeri, azért az ő személye lévén legakadályosabb, a maga tetszése szerint a vezér kihajának törökül Írasson s imponáltasson silentiumot neki. De cetero procedat iuxta tertium instructionis punctum. Ad 4. Panajotnak semmit többet ne mondjon, hanem, a mi az instructióban vagyon, akármint kérdezze amaz: mi úton-módon vihetnők végbe, hanem csak azt mondja, hogy suo tempore az más követtűi meg fogják érteni. Ha idegenkedik Panajot s ki akar ez dologbúi ijeszteni, meg kell mondani nekie, hogy nem lehet elmúlatnunk, s hatalmas császárnak olyan kárt tennünk, mert más úton is megtudná. Ha veszi eszében, hogy impediálni akarja, mondja meg néki, tudja az egri Kara Ibraim a dolgot, tudja rész szerint az vezér tihaja, bizony ha ő gátolja meg, meghal érette, félő. Ad 5. Minthogy az kihaja által kellene az vezért is praeparálni, azért kezdje ugyancsak olyan formán, a mint az instructióban vagyon, de azzal nem hiszem eléggé persuadeálhassa, hanem kiljebb kell véle terjeszkedni, de gradatim. 1. Ha kérdi, micsoda úton-módon vihetnők végben, in generalibus terminis mondja meg, hogy az egész Magyar- és Horvátország igen-igen male contentus, kiválképen vallása és szabadsági megbántódási miatt, mely úgy lévén, nagy reménységünk vagyon jó futamatjához, itt elővethetni az Bocskai és Bethlen fejedelmek idejét. 2. Ha az német békességét obiiciálná, azt felelje: hatalmas császár nem az német császárral kötött, hanem az magyar királylyal és Magyarországgal s lakosival, ha már az magyarok annál is jobban akarnak kötni az portával, nem derogál az békeségnek; osztán az porta ne terjeszsze világ eleibe azt, hogy az magyarokkal végzett, hanem tétesse úgy, mint semmi közi nem volna hozzá, hanem csak Erdély dolga, kivel se római császárnak, se Rákóczi-háznak békessége nincsen, azért szabad az ellen ágálni. Továbbá, ha mostani Telenczéssel való hadakozás láttatnék őket megfélénkíteni, ki kell az scrupulusokat venni, megmutatván, hogy ez dolog inkább segíteni fogja, mint akadályozhatni az török successusát, mert Horvátország behódolván az velenczés is tartozik vigyázni; az velenczés az hadat mind Ivarinthiában, Karniolában, Stiriában és az több német császár országiban fogadja : •ott bizony hadat nem fogna valamihelyt Magyar- és Horvátország behódol, sőt bizonyoson segíti is római császár az velenczést, mert fél, hogy az velenczésen erőt vévén az porta, Tergestum és több velenczéssel szomszédságos városi, országi ne veszedelmeskedjék. Attól se féljen az porta, hogy recipiálván Magyarországot azzal magára támasztja az német császárt