Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. és 11. kötetéhez

ván, mint igen elfáradott, éhezett, romlott had az téli sanyarúság, tavaszi hosszos és nyugovás nélkül való nemcsak nappali, hanem éjjeli járás is, csata, strázsa és nehéz passusokon való költeződések s egyéb hadi nehézségek, kiket nem számlálok, nem az lévén scopusom, egyébaránt is kezdettől fogván igen kedvetlenek lévén alioz az expeditióhoz sat. Közölve jelentéktelen variansokkal Kemény J. Önéletírása 603 s köv. II. kővetkező befejezéssel: Amen. Anno domini millesimo sexcentesimo quinquagesimo septimo in mense Julio. (Simonius 470. 1.) d) 1657. szept. 3. Rákóczy fejedelem propositiói. C 1 m i principis T r a n s y 1 v a n i a e partium regni Hungáriáé dni et Siculor

um comitis ad un i verso s status et ordines trium nationum regni Transylvaniae et partium eidem annexarum p r o p o s i t i o. Kívántuk volna, hogy az mostani Kitek öszvegyűlését is az bő irgalmú istennek reánk árasztani szokott klmességéről hálaadó örvendezéssel kezdhetnők el, de ha azon emberi gyarló elmétől elrejtetett és az felbonthatatlan tanácsú ő felgének úgy tetszett, hogy ez szegény hazánk is sok esztendőktől fogván fényesedett szerencséje meghomályosodván, az világi boldogságnak holdnál változóbb állhatatlansága ilyen szomorú esetével is nemzetünknek czégéretesednék : keresztyénségünk kívánja, hogy az istennek rajtunk megnehezedett kezét is békével és hálaadással szenvedjük és békételen zúgolódással annak megsúlyodására okot tovább ne adjunk; megemlékezvén.hogy judicia dni vera justificata in semet ipsa; hogy penig az jó tanácsot az szerencsés kimenetelből fontolni szokott embereknek balitéleteket eltörölhessük, szükségesnek itíljük ezeket Kitek eleibe terjesztenünk. 1. Előttünk levő boldog emlékezetű s nagy hírű eleinknek mindenből dicséretes példájokat általván hivalkodó szemmel nézni, igyekeztünk azon fáradságunkkal, költésünkkel és magunk személyünkkel életünknek koczkáztatásával is, hogy az szegény hazának barátit és jóakaróit számosítanók, ellenséginknek pedig romlására fegyverkezett igyekezeteket elűzvén, eltávoztathatnánk; melyet is az királyok és fejedelmeknek kezeit hadra és azoknak ujjait harczra igazgató istennek segedelme által meg nem bánható reménség nem szégyenelhető kimenetellel vittük egynehány úttal véghöz. Az el-