Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. és 11. kötetéhez

sigillatim betreffen wurden, geschehe solches non sine institute, das man in der vestung solt confluiren, wie den solches auch den statibus intimirett worden. Es haben sich aber die regnicolae und proceres regni keines weges darzu bequemen wollen und in so einem eingesperreten ort dem fisco zugehörig nicht wollen confluiren, sondern die scheür erwehlet, alda sie libere votiren konten ohne furcht. 2. Septembris. Confluiret das landt in einer grossen scheir, alda in rationem procerum regni et trium nationum, deren untterschiedlichen orter mitt bäncken zugerichtet waren. Der H. praesident Achatius Barcziai kam klock 6. ahn und waren alda vorhanden in primo confluxu Solyomi Miklós, Seredi István, Kemény Simon, Kémén Ferencz, Ebeni István, Ugrón András, Bánffi György, Bánffi Dienes, Ebeni László, Bodovai Márton, Lázár György, Betthlen János, Betthlen Domokos, Mikessi Mihály, Daniel Ferentz, Bassa Tamás, Kerestessi István, Farkas Ferencz, Torma György, Suki Ferencz, Toroczkai Sigmond, Gun István, Gun Ferencz, Kassai István, Sárpataki Márton, Rheday Ferencz, Petki István, Haller Gábor, Sebessi Ferencz. Vidi plures ex Siculis et comitatibus, qui fuerunt praesentes alibi. Ex Saxonibus fuerunt: Andreas Meitzer consul, judex regius Joannes Lutsch, Michael Ortz, Joannes Simonius, Paulus Botth Cibinio. Schesburgo : Joannes Botth consul, Petrus Nuszbaumer alias Grell judex regius, Georgius Krausz, nótárius ibidem. (A legkülső lapon, közbe más dolgok jővén, az 505-ön áll Comitia partialia regni in Szomosujvár 1657. 2. Septembris.) (Simonius 468. 1.) c) Kemény János leírása a lengyelországi szerencsétlen hadjáratról. B u ina exercitus Transylvanici in Poloniae et Moldáviáé confinibus 1657. Az lengyelekkel megbékélvén és tölek elválván, késén éjjel érkezénk az táborra, az lionnon viszont későn indulhatánk az lengyel commissarius Sapia miatt, ki valami nehéz késedelmező passusokon igyenest viszen vala az tatár chám eleiben, noha akkor nem tudtuk, de más becsöletes főemberek magok conscientiájoktól indíttatván, dissuadeálák és vűnek jobb útra, noha az mi hadainknak zógolódásával, kiknek semmiképpen nem tudtuk persuadeálni az tatártól való félelem miatt kerengésünket, halálban csak az moldovai útra vágyód-